165. Zöld levél
2014. év rovara
A FÖLDI POSZMÉH

    A 2014-es évre a Magyar Rovartani Társaság a földi poszméhet választotta az év rovarának. A földi poszméh Bombus terrestris, szerbül bumbar, angolul large earth bumblebee, németül Dunkle Erdhummel. A poszméheket másképpen dongóméheknek is nevezik, ami hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. Fenyegető külsejük ellenére nem veszélyesek, erős fullánkjukat csak ritkán használják. A poszméhek a legnagyobb termetű méhek közé tartoznak. Vaskos és tömött testüket rendszerint tarka szőrbunda fedi. Mintegy 200 fajtájuk ismeretes. Európán kívül megtalálható Észak-Afriká-ban és Kis-Ázsiában is. Hollandiában üvegházi növények beporzására tenyésztik, sőt árulják is őket.
    Testhossza 11-24 milliméter közötti. Szőrzetének alapszíne fekete, előtora és potrohának második hátlemeze sárga, potrohának vége fehér.
    Általában a föld fölött nehézkesen repülve közlekedik. Nevét onnan kapta, hogy méternyi mélységben lakik a földben, leggyakrabban egér- és vakondjáratokat használva, ahonnan csak akkor bújik ki, amikor a Nap melege már lehatolt a talajba. Az áttelelt királynő, amelyet előző ősszel termékenyítettek meg, új családot alapít. Petéit egy virágporból és viaszból álló galacsinba rakja le a padlóra a fészke közepén, melyet száraz fűvel, lombbal és mohával bélel ki. A bejárathoz egy viaszedényt csinál, amelyet mézzel tölt meg. Amikor a lárvák megnőnek, szétrepesztik a szűk viaszkamrát. A királynő virágpor- és mézadagokkal eteti az éhes lárvákat a nyelvével mindegyiknek egy csepp nyálat adva, majd újra és újra lezárja a kamrát, a repedéseket kijavítva.
    A földi poszméh nyelve – hasonlóan a háziméhhez – egészen rövid. Hogy hozzáférjen a herevirágban levő nektárhoz, lyukat kell harapnia a virág sziromcsövének alsó részébe. A földben kikelő első poszméhek a „dolgozók”. Az ivadékok gondozását ezek veszik át, így a királynőnek csak a peterakással kell törődnie. Késő nyáron még a megtermékenyítetlen dolgozók is petét raknak. Ezekből mind „herék”, azaz hímek lesznek. Egyetlen feladatuk, hogy párosodjanak a nőstényekkel, amelyek aztán áttelelnek, és a következő tavasszal új családot alapítanak. Ősszel a herék elpusztulnak az idősebb poszméhekkel együtt. Egyedül a megtermékenyített nőstények maradnak életben.
    A földi poszméh nálunk közönséges, meleg tavaszi napokon tömegesen repül és a korai virágokról gyűjti a nektárt (és nem a virágport, ahogy egyesek hiszik). A képen látható példányt saját házam előtt a júdásfa virágán fényképeztem.

Király János