Amire büszkék lehetünk
ZENTAI GALAMBOK ADÁN

Lángos kesely szanka zentai galamb

Zentai galambok a tetőn, a röpdénél

    A zentai galambok a szegedi magasröptű keringő fajta egyik alfaja, amit a 19. század végén és a 20. század első felében tenyészettek ki egykori, nagyhírű zentai galambászok. Annyira kedveltté váltak, hogy tömegesen tenyésztették és sokféle színváltozatuk jelent meg. Ezeknek a galamboknak a standardját, azaz a fajtaleírását az 1960-as évek folyamán Búrány Mihály zentai agronómus, szövetkezet-igazgató állította össze és az akkori Jugoszláv Galamb- és Kisállattenyésztő Szövetség ezt el is fogadta és hivatalosan bejegyezte.
    Én fiatal koromban ismertem meg ezt a szép galambfajtát, aminek a világon egyedülálló színváltozat-megnevezései vannak (szanka, lángos szanka, tintás stb), amelyek szintén zentai eredetűek és a népi leleményesség, fantáziavilág szemléletes kifejezői. Először, nagy falkában az adai Po-tisjeban dolgozó, Zentáról naponta Adára beutazó Szécsényi István technikus-galambásznál láttam őket Zentán, majd pedig az adai Miklós László (Laci bácsi) mutatott nekem Adán, a házánál kitűnő példányokat.
Így hát érthető, miért lelkesedtem fel ismét e galambokért, amikor megtudtam, hogy egykori zentai gimnáziumi osztálytársam, Gyetvai Ferenc, nyugalmazott állatorvos Péterré-véről Adára költözött és itt most jelentős számban igazi zentai magasröptű galambokat tenyészt. A minap vele beszélgettem galambjairól. 

Gyetvai Ferenc és neje Katalin kedvenc zentai galambjaikkal

    – Tősgyökeres zentai vagyok, a gimnázium befejezése után Zágrábban fejeztem be az állatorvosi egyetemet, majd 9 évvel ezelőtt, 35 munkaév után nyugdíjba vonultam – kezdte a történetét Ferenc, majd így folytatta: – A sors úgy hozta, hogy utána átjöttünk Adára, habár a közhiedelem azt tartja, az öreg fát nem érdemes átültetni, mert úgysem fogja meg. Hát én most ezt egyből megcáfolnám, mert feleségemmel, Katicával együtt nagyon jól feltaláljuk magunkat Adán. Pedig a péterréveiek közül sokan mondták, mit akarunk mi Adán, hisz az adai nép nem fogadja be az oda költöző idegeneket. Példánk mutatja, hogy ez nem így van. Már csak a strandolásból kifolyólag is sok ismerősünk lett, a feleségem meg tornászba-rátnőket szerzett, így, a strandolásból (a Tisza is, medencék is), a tornászásból ismerősök, barátságok születtek. Abszolúte senkitől, de senkitől se vettük észre, hogy ne állna velünk szívesen szóba, itt Adán.
    ▪ Miközben mi beszélgetünk, hátunk mögött galambok turbékolnak.
    – A galambtartás gyermekkor szenvedélyem – mondja Ferenc. – Apró gyermekkoromban Zentán, az Alvégben a szomszéd Feri bácsinak galambjai voltak, így nap, mint nap akaratlanul is láttam őket a tetőn turbékolni, vagy a felhők között szállni. Nem kellett sok idő és elébe álltam: Feri bácsi, adjon nekem is galambot! Örömmel adott is, én pedig boldogan belekezdtem a galambászatba. Akkortájt a zentai galambpiac volt a galambászok találkozó helye, magam is oda jártam, adni-venni, beszélgetni, vagy pusztán nézgelődni.
    ▪ Kik voltak az akkori ismert zentai galambászok?
    – A Kőrösi Feri bácsi, Szeles Miska bácsi, Ungvári Gergely, akit úgy hívtak, hogy Sánta Gergő. Volt ott mindenféle ember. Emlékszem egy alacsony termetű galambkupecra is, aki biciklivel vitte galambjait árulni, Adára, Kanizsára…

Fehér szankák

    ▪ Mi is az a zentai galamb?
    – A zentai galamb az egy magasban szálló purcli galamb és azért tartjuk, hogy elnézegessük a szépségét, vagy az alakját, de legfőképp a röptüket. Ha repülnek, a fő az, hogy hosszú órákon át falkában szálljanak, menjenek is fölfelé szépen, mindig együtt. Ilyenkor a nyugágyról nézem őket az udvarról, gyönyörködök bennük! Az ilyen galambokkal, komoly szabályokkal, hosszúsági repülési versenyeket is tartanak.
    ▪ Szavakkal leírva, hogy néz ki ez a zentai galamb?
    – Fejük tarkóján fésűszerű toll-alakulat van, amelyik felálló és olyan sűrű, hogy a ráhulló vízcsepp is megáll benne. Ez úgynevezett körfésű. Vannak másmilyen kontyalakulatok is, mint pl. a niši magasröptűnél, ami már nem tollfésű, hanem tollbúb. A zentai galamb színváltozatai meg vörös, szanka, rozsdavörös, rozsdás, tarka…
    Emlékszem, Pantelić Brankó bácsinak szívesei voltak. Ez is egy színalakulat. Brankó bácsi Zentán az egyik mozi gondnoka volt és annak a mozinak a padlásán tartotta zentai szívhátú galambjait. De rengeteg volt neki, mindig nagy falkákat hajtott a levegőbe! Élvezet volt nézni! Voltak köztük cifrák is, amik fehér alapon fekete, kék, sárga, vörös pöttyösek – a Pantelić-féle cifrák.
    ▪ És milyenek a Gyetvai-galambok?
    – Szanka, lángos szanka, lángos szanka kesely, vörös kesely, szanka kesely. Ez utóbbi olyan, hogy a szárnytollazatában van fehér toll. Ha egy toll fehér, az addig a csíkos vagy síkos, ha egytől több szárnytolla fehér, az a kesely. Így van vörös kesely, szanka kesely, lángos szanka kesely, rozsdás kesely. Persze vannak rozsdás síkosak is.
    Aztán vannak még lilák. A lila az, ami a barna vagy vörös domináns színben van, ha széthúzzuk a szárnyát, akkor látjuk a különbséget a vörös, a rozsdás, a lila között: azoknak nem fehér, hanem érdekes fehéres, satírozott színe van. Lehet hasonlítani az ördöglipéhez, annak is a színes mintázatához. Ezt nevezzük lila színűnek. De vannak még kékjeim, aztán ezek síkos változata, meg kék keselyek. Régen láttam fehér farkú kékeket (ami másnak lehet szürke is), és legnagyobb örömömre mostanában nekem is keltek fehér farkúak. Így most vannak kék, meg tiszta fehér farkújaim is!
    ▪ Hát a tintás?
    – Tényleg, azt ki is felejtettem. Ez speciális szín, a kék és a fekete kombinációjából jöhetett ki. Az alapszín kék, viszont fekete van belevágva, amiért a tollak vége olyan színezetet kap, mintha be lenne tintázva – ezek a tintásak.

Rozsdás pántlikás kék kesely

    ▪ A szanka név mit jelent?
    – Galambot, de hogy honnan a név, azt én sem tudom. Bár megkérdeztem volna annakidején az idősebbektől! A tintás még csak érthető, mert olyan, mintha a kék, vagy a szürke tollak végeit betintázták volna. Ilyen érdekes szín és rajzalakulat a szíves is. Vörös szíves, fekete szíves, kék szíves, sárga szíves…
    ▪ Jó jel, ha kisgalamb-csipogás hallatszik a galambházból.
    – Nálam négy helyre vannak csukva a galambok: 2 helyen van a törzsállomány, egyik helyen is 20 párral, meg a másik helyen is húsz párral, akik nem járnak ki a szabadba. A másik két helyről pedig az egyik falkát egyik nap, a másikakat másik nap engedem ki repülni. Azok kijárnak, övéké a szabadság. Szállhatnak kedvükre, meg az én kedvemre is, amikor naphosszat gyönyörködök bennük az udvarból.
    ▪ Mondjunk valamit a takarmányozásról is.
    – A galambokat is sokféleképpen lehet etetni. Úgy is, hogy csak ne dögöljönek meg, de úgy is, hogy erősek, egészségesek maradjanak. Nálam 50%-ban kukoricát, 50%-ban keveréket kapnak. A keverék: búza, tritikálé, napraforgó, árpa, köles, borsó és takarmánycirok. Csépléskor, betakarításkor megveszem a takarmányt, később saját receptem szerint keverem össze. Adok eléjük különféle kiegészítőket is, mint pl. a galamb-gritt és az apróra zúzott tojáshéj.
    Még egy anekdotám is van az etetésről:
    Péterrévén egyszer távollétünk alatt egy fiatal házaspárra bíztuk a galambok etetését. Ők becsülettel el is végezték a rájuk bízott feladatot. Mikor hazajöttünk, mondta is a fiatalember: „Ha ő ilyen príma kosztot adna baromfijainak, naponta legalább 1 aranytojást kellene tojniuk, hogy kifizetődő legyen az ilyen drága takarmányozás.”

Mit szól a férje galambász-szenvedélyéhez?     Katalin: Hosszú évek során már megszoktam. Az az előnye, hogy mindig itthon van, és állandóan szem előtt van. Ha meg pl. vadászni járna, akkor nyakig sárosan, fáradtan jönne haza. Akkor inkább legyen galambász! Hátránya viszont az, hogy szigorú időbeosztása van. Hosszabb időre úgyszólván sehova se mehetünk.

    – Szép, de mi lesz a sok szaporulattal?
    – Amik május végéig kiszállnak, azok lesznek jövőre a szállók, tehát jövőre mutatják meg, hogy mit tudnak. Addig – sőt mindig – vigyázni kell rájuk, hogy megmaradjanak. Ha a május utójától fiatalabbakat, „csipogósakat” is felengedném az öregebbekkel, azok hamarább kifáradnának a repülésben, kiválnának a falkából, időnap előtt akárhová leszállnának, azaz szétszóródnának. Ezért ezt nem teszem.
    Galambeladással nem foglalkozom, mert nem szeretek kereskedni velük, hisz csak saját részemre, saját szórakoztatásomra tartom őket. Ami fölösleg, az általában a konyhára, majd az asztalra kerül. Én nagyon szeretem a galamblevest, viszont a húsát, azt nem eszem meg.
    A túlszaporodásról is eszembe jutott egy anekdota. Az egyszeri öreg galambásztól kérdezi a fiatal: „Hogy lehetne őket megritkítani?” „Keress egy vadászt, zavard fel a falkát, az meg lőjön közéjük, és ami szállva marad, azt meghagyod, ami lepotyog, azt megeszed” – volt a „bölcs”válasz.
    ▪ Vajon meddig tart a galambász-szenvedély? Örökké?
    – Hetvenkettedik évemben járok, és amíg fizikálisan el tudom őket látni, addig mindig lesznek galambjaim. Egy biztos: még sokáig szeretném őket gondozni, nézegetni. Amikor Adára jöttünk, az volt a feltételem, hogy csak akkor, ha hozhatom a galambokat is!

Szöveg és képek: Király János