Teológiai gondolatok
Szűz Mária Jézus anyja

    A Hiszekegy két emberi személyt említ név szerint: Szűz Máriát és Pontius Pilátust. Az első nevéhez Krisztus születése, a másodikéhoz Urunk kereszthalála kötődik.
    Az Apostoli hitvallás második cikkelye Szűz Máriáról Jézus Krisztus megváltásával kapcsolatban beszél. Mária ugyanis szolgálatot vállalt Isten emberré válásának lehetővé tételében, őt Isten elsőként váltotta meg, és megadta neki azt a kegyelmet, hogy az emberiség megváltásában szolgálatot vállaljon.
    Mária az egyház képe-ősmintája, hisz Isten Igéjére mind ketten „igent” mondtak, és ezt az adott szót meg is tartották.
    A názáreti Mária alakja az újszövetségi kánonban kifejezetten csak az evangéliumok elbeszélő részeiben és az Apostolok cselekedeteiben jelenik meg.
Az egyház tanításában Máriával kapcsolatban jelenleg négy dogma, kötelező erejű hittétel létezik.

    Szűz Mária istenszülő, istenanya, mert az „Ige testté lett”, mert Mária az isteni Logoszt test szerint szülte. Természetesen Mária nem Istent, mint minden létnek ősalapját szülte, de nem is egy olyan embert hozott a világra, aki olyan lett volna, mint minden más ember. Mária Isten Logoszának emberré válását szolgálta az Istenember Krisztus Jézusban.
    Szűz Mária istenanyasági méltóságából következik, hogy a másik katolikus hitigazság szerint Mária mindenkor szűz: a szülés előtt, a szülésben és a szülés után. (Az esetlegesen felmerülő kételyekkel kapcsolatban szeretnénk rámutatni arra a tényre, hogy a Szentírásban használt „Jézus fivérei és nővérei” kifejezések a bibliai korban nem csak testvéreket, hanem unokatestvéreket is jelöltek. Egyébként is feltűnő, hogy a Szentírás szövegei soha sem beszélnek Mária, illetve József fiairól és lányairól).
    Máriát az Egyház az áteredő bűn szeplőjétől megőrzöttnek tartja. Ez a hittétel ugyan nem hivatkozhat közvetlen szentírási szövegtanúra, de hívő tanúságtétel arról a lehetőségről, hogy az ember egészen megnyílhat Isten akarata, az Istennel való szövetség előtt. Az 1854-ben megfogalmazott dogma kimondja, hogy Mária Jézus Krisztus érdemeire való tekintettel mentes az áteredő bűntől. Ő az, akit Isten elsőként váltott meg, aki életének első pillanatától szeplőtelen, vagyis eredeti bűn nélküli. A szeplőtelen fogantatás kapcsán Szent Ágoston így vall: „Ő mindenben legyőzte a bűnt”.
    Mária emberi életének végét is megszentelte Isten: az 1950-ben kihirdetett katolikus hittétel szerint Máriát földi életének befejezése után testével-lelkével együtt felvették a mennyei dicsőségbe. Az egyház hite szerint Mária az üdvösségre, az Istennel való közösségre jutott. Ő az első feltámadott ember. A Szűzanya mennybevétele minden hívő számára példaértékű valóság: ahogyan Isten Máriával cselekedett, úgy cselekszik minden emberrel, aki nem zárkózik el irgalmassága elől.
    A Szűzanyával kapcsolatos jeles ünnepeink: Szűz Mária, Isten Anyja – január 1., Gyertyaszentelő Boldogasszony – február 2., A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária – február 11., Gyümölcsoltó Boldogasszony – március 25.,  Szűz Mária, a keresztények segítsége – május 24., Nagyboldogasszony – augusztus 15., Kisboldogasszony – szeptember 8., Szeplőtelen fogantatás – december 8.

Morvai Matild, MA