MADÁR- ÉS LEPKEMÚZEUM A CÉL

    November végén nyitották meg az adai könyvtár kiállítási termében Tóth László adai amatőr természetkutató madár- és lepkepreparátumokból álló kiállítását. Ez a vártnál is nagyobb érdeklődést kiváltó bemutató mintegy két hétig fogadta a látogatókat. A legörvendetesebb dolog mindebben az volt, hogy az adai általános iskola közel tíz osztálya szervezetten tekintette meg a kiállítást, ami szemmel láthatólag mély benyomást tett a diákokra. Erről a látogatók könyvébe írt több bejegyzés is tanúskodik, amelyek közül némelyek megrázó következtetéssel zárulnak:
    „Gyönyörű a kiállítás, le a kalappal, Laci bácsi! – B. M.”
    „Nagyon tetszik, de sajnálom ezeket az állatokat. – H. H.”

Tóth László

    Nagyon helyes, hogy a mai érzékeny környezetszemléletünk már azt mondatja a látogatókkal, hogy minek ez a sok kitömött madár? Sokkal szebbek lennének ezek a kertben vagy az erdőben, ott, ahol szabadon élhet(né)nek! Manapság ez a helyes viszonyulás az élőlényekhez, de régebben, 50, 100 évvel ezelőtt még azt tartották, mindent le kell lőni, be kell gyűjteni és úgy tanulmányozni. Emlékszem, a zentai gimnáziumunknak is gazdag madárgyűjteménye volt, Chernel István, az első magyar tudományos madaras könyv szerzője is úgy lőtte le a kerecsensólymot, amint az a fészkében ült a tojásokon!
    De, hogy nem menjünk olyan messzire, Csornai Richárd délvidéki (zentai, majd csantavéri) híres madárkutató is azzal dicsekedett, hogy „több mint száz egybegyűt vadász szemeláttára két lövéssel 28 galambot lőttem le a háztetőről!”

Mr. Boris Garovnikov szakértő, Újvidék:     „Az újvidéki Tartományi Természetvédelmi Intézet szakmunkatársaként feladatom és kötelességem a vajdasági ornitológiai gyűjtemények feltérképezése, számba vétele. Így – többek között – jegyzékbe vettem az adai Tóth László gyűjteményét is. A felvett adatok azt mutatták, hogy Tóth László gyűjteménye értékes, ezért 1981. július 28-án átvizsgáltam és felértékeltem Tóth László ornitológiai gyűjteményét. Értékelésemben kimondtam, hogy Tóth László gyűjteményét természeti kincsként védelem alá kell helyezni.”

    · Tóth Lászlót kérdeztem, mit szól ehhez?
    - Ma már nem szabad bántani az állatokat! De régebben az volt az elv, hogy mindent, amit csak lehet, le kell lőni, mert az a döntő bizonyíték a madárfaj előfordulására. Így lőttem én is Szaján határában vagy 60 évvel ezelőtt a vörhenyes pacsirtát, amely mindmáig az egyetlen bizonyíték az egész Kárpát-medencéből, hogy ez a Spanyolországban honos madár nálunk is előfordul. A lelövése pillanatában nem is tudtam, mire lövök. Csak később, több év után, szakértők közreműködésével állapítottuk meg, hogy milyen értékes példányhoz és adathoz jutottam!
    Mégis, mai fejjel azt gondolom, bár akadt volna fiatal koromban valaki, aki elvette volna a puskámat, és jól se..be rugdosott volna, hogy ne bántsam a madarakat!
    De ha már megvannak, meg kell őrizni őket és lehetőség szerint be is kellene mutatni az érdeklődőknek, a diákoknak, a kutatóknak. Mert – az igazat megvallva – gyűjteményem nagy értéke az, hogy ma már ilyet nem is lehetne összegyűjteni, mert állatvilágunk egyre fogy, ritkul…

Kitömött madarak sokasága a kiállításon

    Tudni kell azt is, hogy még 1981-ben a Tartományi madártani és Madárvédelmi Intézet két szakértőt küldött Tóth László lakására, hogy nézzék át és értékeljék a madár- és tojásgyűjteményt. A két szakember – mr. Boris Garovnikov és Ðorđe Petković – megállapította, hogy a gyűjtemény a Vajdaságban fellelhetőek között a legértékesebb és ezért azt javasolták az adai községi Képviselő-testületnek, hogy Tóth László gyűjteményét nyilvánítsa természeti kinccsé, és helyezze védelem alá. Mindez a mai napig sem történt meg, így Ada már legalább 31 éve tartozik a közösségnek a gyűjtemény védelmével és szakszerű elhelyezésével.
    · Mi is lenne a több évtizede áhított múzeum anyaga?
    - A kérdésre megadom a gyűjteményem rövid leírását – mondta Tóth László:

Az adai kiállítás leghálásabb látogatói a diákok voltak

    1. Preparált madarak. Környékünk madárvilágának gazdag gyűjteménye, 174 kitömött példány: vízimadarak, ragadozók, énekesmadarak. A gyűjtemény egyedülálló ritkasága a keleti rövidujjú, vagy másképpen vörhenyes pacsirta (Calandrella rufescens). Hazája a Káspi-tó környéke és a Pireneusi-félsziget. Ez a kitömött madár az egész Kárpát-medence egyetlen fellelt példánya.
    A gyűjtemény további ritkaságai: sarkantyús sármány (Calcarius laponicus) és a rózsás seregély (Pastor roseus) stb.
    2. Madártojás-gyűjtemény. Környékünk és a világ madarainak tojásai. A gyűjtemény külön értéke, hogy nagyobb részben egész fészekaljakból áll, az eredeti fészekkel együtt. Mintegy 100 természetben begyűjtött és 8 mesterségesen nevelt madár fészke van a kellő számú, szakszerűen preparált tojásokkal.
    Különlegessége az a 6 féle tojás-fészekalj, amelyekben 6 féle kakukktojás látható, 6 féle anyamadár (dajkamadár) fészkében.
    3. Lepke- és rovargyűjtemény. Környékünk preparált lepkefajtái, tudományos követelmények szerinti feldolgozásban, csoportosításban. Több olyan lepke is látható benne, ami környékünkön első felfedezés. Ilyen pl. a barnás gyászlepke (Neptis sappho), a zöldes gyöngyházlepke (Pandoriana pandoria) és a farkasalma-lepke (Zerynthia polixena).
    A gyűjtemény kiegészítő részét képezik a környékünk jellegzetes, ismertebb és kevésbé ismert bogarainak gazdag gyűjteménye is.

Ilyen egy profi természetrajzi múzeum Újpesten

    Ezek a gazdag gyűjtemények, minden kétséget kizáróan, megérdemelnének egy megfelelően felépített, szigetelt, télen enyhén fűtött és szellőztetett épületet (minimum 17x7 méteres helyiséggel), amelyben tetszetősen és funkcionálisan kiállíthatók lennének. Az épületben szervezett csoportokat is fogadhatnának, 20-30 személy részvételével pedig állat- és rovartani, botanikai bemutatókat, tanácskozásokat is szervezhetnének.
    Ezen kívül az épület szervesen kapcsolódhatna a már régebben tervezett, általános és középiskolai diákok részvételével évente megtartandó, délvidéki jellegű rovartani Öko-kamp programjához.

Részlet mr. Boris Garovnikov szakvéleményéből:     „Tóth Lászlót egyénileg is minden elismerés megilleti gyűjteménye őrzéséért és gondozásáért, de mégis szem előtt kell tartani, hogy a madár-preparátumok nagyon érzékeny tárgyak és könnyen tönkremennek. A társadalmi közösségnek ezért erkölcsi kötelessége is, hogy a szükséges feltételek megteremtésével és fenntartásával megőrizze Tóth László gyűjteményét.     Véleményem szerint az egyedüli helyes megoldás lenne egy megfelelő épület, vagy terem biztosítása a gyűjtemény elhelyezésére, őrzésére, az ilyen gyűjteményekre vonatkozó előírások szerinti kiállítására, bemutatására. Továbbá, a gyűjteményről tanulmányt kellene írni és megjelentetni, ami bemutatná Tóth László munkáját, és amit a többi szakértő és a madarak iránt érdeklődő emberek, kutatók felhasználhatnának. A gyűjtemény, a kiállítás és a kiadvány emelné az iskolai oktatásunk színvonalát is, valamint tudatosítaná a madárvilág és a természet megőrzésének szükségességét.     Mert ne feledjük: csak azt tudjuk szeretni, csak azt lehet védeni, amit ismerünk.”

    · Van remény a múzeum létrehozására?
    - Minden eddigi önkormányzat megígérte, hogy ha nem is az első, de a második legfontosabb dolga lesz a múzeum létrehozása, de az ígéret a mai napig is csak ígéret maradt – mondja Tóth úr, majd rezignáltan hozzáteszi: - Fölöttem meg könyörtelenül múlik az idő, de – az igazat megvallva – szeretném megérni az Adai Természetrajzi Múzeum megnyitását.

Szöveg és képek: Király János