Egy érme a perselyben
Beszélgetés Uliján Karlo amatőr numizmatikussal

    „Aki csak teheti, gyűjtsön!  – kezdte beszélgetésünket a numizmatikus – A legkisebb értékű érme lehetne a kezdet, mely retró hangulatúan perselybe gyűjtve életünk korszakainak nyomait őrizné ebben a formában. És ez mindig érték marad!”

Uliján Karlo

    Uliján Karlo mint a numizmatika művelője különleges kollekciót tudhat magáénak. Gyűjteményének ismertetése közben büszkén mutatta meg néhány darabját, és mesélte el a megszerzésükhöz fűződő történeteket. Az albumok között elegáns gyűjtői díszdoboz került a kezébe, melyben fényes korongok sorakoztak.
     „A világ egyik legnépszerűbb érmekollekciója, melynek korlátozott számú nyomtatását maga Barack Obama engedélyezte a Magyar Kincstárnak – magyarázta. Az amerikai ezüstdollárokon az USA történetét örökítik meg. Ez a kollekció is, mint más gyűjtemény, a világunk információhordozói. Gyűjtés közben ismerkedem más országokkal, és tanulmányozhatom kultúrájukat. Ezért is érdekes és hasznos szenvedély ez. Tizenöt évesen kezdtem komoly gyűjtőmunkába, és mára szinte minden ország fizetőeszközéből van legalább egy példányom. Családom, barátaim és ismerőseim is meg szoktak lepni nemcsak mindennapi használatú pénzekkel, hanem bizonyos alkalomra nyomtatott érmékkel is. Számomra különösen fontos minden egyes darab, hiszen egyedi szépségével egészíti ki azt a kort, amikor megalkották őket. Kollekcióim darabjait veszem, illetve cserélem, de nem azért gyűjtök, hogy kereskedjem vele. A gyűjtés tanulással jár, miközben a gyűjtőben kialakul a takarékosság, a megbecsülés és az értékelés. Megfogalmazódik a rendre és a rendszerre irányuló felelősség. Ezt kellene megtanítani a jövő generációjával. Azt, hogy annyit költsön, amennyi szükséges, a maradékot pedig valamilyen formában gyűjtse össze. Tudjon ésszerűen mérlegelni és átgondoltan válogatni. A pénz történetét mi magunk formáljuk, és társadalmi életünk nyomai a bankók és aprók jelei, értékei, valamint használati idejük hossza. Ezért, ha valaki talál otthon olyan pénzt, amely már nincs használatban, ne dobja ki, hanem jöjjön el hozzám, és felértékelem, sőt véleményeztetem Kávai László zentai numizmatikussal is, ha szükséges. Ő segítségemre van, amikor csak felkérem. A pénz nemzeti kincsünk. De kincsünk még más gyűjtemények is, melyek által megismerhetnek minket. Ezért lenne jó adai szempontból, ha gyűjteményeinket megmutathatnánk egy erre a célra kialakított helyen. A helyi írók könyveit, költők verseit, művészek festményeit, szobrait és más kézműves munkáit, fotókat, jelvényeket és más, Adát jellemző munkák gyűjteményét, melyre igazán büszkék lehetünk! Ezért mindenki gyűjtsön a maga módja szerint!” – így fejezte mondandóját Uliján Karlo.

Szöveg és kép: Lajkó Szilvia