Az adai futballpályák története

    A futballpályák kialakítása természetesen egybeesik a szervezett labdarúgás történetével. Mit ér egy focicsapat, ha nincs megfelelő hely kergetni a labdát? A grundokon csal a környékbeli srácok rúghatták a labdát, amolyan utcai módra, de ha egy komoly futballklubról van szó, komoly elképzelésekkel és célokkal, akkor megfelelő teret kell biztosítani a játék gyakorlásához, a fejlődéshez.
    Ilyen gondokat kellett többek között megoldani 1912-ben Adán a hivatalosan is megalakult futballklubnak. A futballozni vágyó fiataloknak teret kellett biztosítani a fejlődésükhöz.

  
Az adai futballpályák elhelyezkedése az idők folyamán

    Az új, jóformán ismeretlen sportjátékot a község fiataljai már 1912 előtt is játszották. Játéktérül a töltés melletti legelőt használták, és innen származik az első nehézség is. A rét ugyanis a község tulajdonát képezte, amit minden évben rendszeresen haszonbérbe kiadott. A futballozó fiatalok letaposták a füvet, ezzel magukra vonták a bérlő haragját. A bérlő panasszal fordult a község bírájához kártérítést követelve. A község igazat adott a bérlőnek és betiltotta a futballozást. Másrészt, a lakosság is bizonyos előítélettel nézte a „naplopó” fiatalokat, akik rövid gatyában szaladgálnak a labda után – ahelyett hogy dolgoznának. A labdarúgó fiataloknak azonban akadtak pártfogóik is a tisztviselők, kereskedők, iparosok körében, akik gyermekeik sportolásában semmi kifogást nem találtak. Meg kell említeni Cilcer Izsák kereskedő nevét, aki – az akkori feljegyzések szerint – először hozott bőrlabdát Adára. Végül is megszületett a képviselő testület hallgatólagos beleegyezése, hogy a futballozni vágyó fiataloknak átengedi az akkori vásárteret, a mai Đura Đaković utca vasútnál kezdődő részét, a baloldalon.
    A labdarúgók elérték céljukat. Pályát kaptak, amit önkéntes munkával játékra alkalmassá tettek. Öltözőnek egy vásártéri bódét használtak, klubhelyiségül pedig az átellenben lévő későbbi bikaistálló egyik helyiségét bérelték ki. A legtöbb baj a kapukkal volt. A nagy nehezen összeállított kapukat rendszeresen ellopták. Az első pálya mérete 75 m hosszú és 30 m széles volt. 1919-ben ugyanezt a pályát megnagyobbították, melynek méretei megközelítették a normál pályák nagyságát: 100 m hosszú és 40 m széles lett. Ezen a pályán már bajnoki mérkőzéseket is lehetett játszani.
    A labdarúgó klub hivatalosan 1912 augusztusában alakult meg ADAI SPORT CLUB néven, így most már a pálya használata is hivatalossá vált. Egy nem hivatalos mérkőzésen ezen a pályán az adai ASC 19:0 arányban legyőzte a Moholi Sport Egylet csapatát.
    Ezt a pályát 1927-ig használták és már ebben a futballidényben, a rétben, a töltés mellett alakítottak ki egy új pályát, ami a strandra vezető út bal oldalán terült el. A feljegyzések szerint 1927 nyarán az adaiak 2:0 arányban megverték a zentai Radničkit.
    Ezt a pályát sem sokáig használták, mert a községi vezetés 1929 szeptemberében tárgyalt egy újabb helyszínről és a pálya kiépítéséről, amiről egy évvel később, 1930 szeptemberében határozatot is hozott. A költségvetésben 60.000 dinárt láttak elő az új pálya kiépítésére, azzal, hogy részjegyeket bocsátottak ki a költségek fedezésére. „Az itteni Sport Club a futballpályát is kibővíti, atlétikai pályát is terveznek, így a sportnak minden ága talajt talál itt. A község 6 hold földet adott az ASC-nek pályaépítésre a következő feltételek mellett: 1. A pálya területéért az ASC minden évben 2000 dinárt fizet, 2. az ASC a pályát 25 évre kapja el, 3. Az ASC köteles a pályát saját költségén bekeríteni és öltözőt építeni”. Ez a pálya szintén a strandra vezető út bal oldalán volt csak jóval közelebb a községhez. Fekvése ugyanaz volt, mint a mai pályának, irányban is megegyezett, csak, mint mondtuk, az út bal oldalán. Az 1929/30-as évi II. osztályos bajnokságot már a korszerűen ellátott, bekerített pályán játszották le.

Vastag J.

(folytatása következik)