Kanyarog a Tisza jobbra-balra,
Amerre csak a kedve tartja.
Üresen áll a Tisza-partja,
Nem jár ilyenkor senki arra.
Száraz faágak hevernek itt-ott,
Amelyeket a víz a partra sodrott.
A kismadarak a fákon csicseregnek,
És fentről kémlelik a sok-sok vizet.
A szél is hűvösen fújdogál,
A kalapos ember a töltésen kabátban sétál.
A szél is hidegre fordult már.
A nyárfán a holló csak azt hajtja, hogy kár-kár.
Hamarosan jön a nyár,
Ez az én szívemnek nem is nagyon fáj.
