A MOHOLI ÖNSEGÍTŐ CSOPORT TEVÉKENYSÉGE

    A Nyugdíjasok napközijében ez alkalommal is mosollyal fogadtak az összegyűltek, majd zavartalanul folytatták megkezdett társalgásukat. Ezen a szerdán, úgy tűnt, még többen jöttek el, mint ahogyan azt eddig tapasztaltam. „Fonálosztás lesz” – mondták, amiről Nagy József, a moholi Idősek napközijének vezetője is beszámolt:
    „A moholi idősek önsegítő csoportjai” tervezet keretein belül egy magyar nyelvű és egy szerb nyelvű csoport, összesen 38-an vettek részt a felkészítésben, amit az adai Szociális Gondozó Központ illetékesei vezettek. Az aktivisták a környezetünkben élő idős, magányos, esetleg rokkant, menekült vagy kitelepített emberekkel veszik fel a kapcsolatot, társaságot nyújtanak nekik, igyekeznek segíteni bevásárlás alkalmával, gyógyszerek beszerzésében, beszélgetőpartnerek, szinte felölelve így közel 400 embert eddig megakadályozva ezzel a szociális elszigetelődést, az előítéletek további terjedését és életminőségük romlását. Mindennek a lényege az, hogy kiszakítsák magányukból az említett körülmények között élőket, főleg ezekben a hideg hónapokban. Sajnos falunkban nincs kulturális élet, olyan program, ami kimozdíthatná ezeket az embereket a rájuk hagyott „sötétségből”, de az önkéntesek sikerrel teljesítenek. Egyre többen látogatnak el hozzánk ide a napközibe és vesznek részt az aktivitásokban ,hiszen lehetőségük van rá ezt megtenni mivel kapuink egész nap nyitva állnak. Mindenkit szívesen befogadunk! Itt aztán mindig történik valami: teadélután, farsang, kiállítás, bál, egyéb, ami persze alapja is egy-két jó pletykának és az ebből kikerekedő és több módon előadott, megtoldott meséknek, amiről élvezettel beszélnek a következő formázható eseményig- természetesen jó értelemben, hiszen élvezet hallgatni őket! Egyfajta lelki támaszt nyújt az, ha van miről beszélni.
    Az Idősek Otthona bizonyos mennyiségű fonalat adott napközinknek, hogy a szorgos kezű asszonyok mellényeket, pulóvereket kössenek védencei számára. A kézimunkázásra jelentkezők szinte kilesték a fonalak érkezését és céltudatosan, határozottan válogatták ki a számukra megnyerő színűeket – meg kell jegyeznem, hogy nyugdíjas létükre náluk is a trendi, fiatalosan vonzó élénk színek dominálnak, mert azok vidítják fel őket. A kézimunkák egy része valószínűleg a MIRK-en is látható lesz, de a nálunk megrendezésre kerülő húsvéti kiállítás alkalmával szeretnénk odaajándékozni őket az Otthon védenceinek, bennlakóinak.
    Szeretném elmondani, hogy az önsegítő csoportok által a programba bevont személyek pozitív visszajelzése azt tükrözi, hogy az emberek elfogadják a spontán kialakuló szociális védelmet, amiben nagy szerepe van a megelőzésnek. Fontos még, hogy a segítségnyújtás ezen formája nincs törvénybe foglalva!”
    A Nagy Józseffel való beszélgetésem után visszamentem a csevegő asszonyok közé, majd odaosontam Verbászi Mária, a Nyugdíjas-egyesület nőaktívájának vezetője mellé, akit az asszonykórus és tánccsoport programjáról kérdeztem. Elmondta, hogy az ének és tánc most szünetel, de van felkérésük, aminek eleget is tesznek a közeljövőben. A mellények és pulóverek készítésén kívül farsangi mulatságra készülnek (oda engem is meghívtak, és bevallom, már kíváncsian várom az idei maskarás felvonulásukat!), emellett a húsvéti kiállítás terveit is egyeztetni kell, mivel nemsokára az is itt lesz. Mindenekelőtt azonban a MIRK lesz fontos a számukra is, hiszen a jubiláló rendezvény nem mindennapi esemény lesz Moholon.

Lajkó Szilvia