FORDULT A KOCKA

    Amikor még a múlt havi cikket vetettem papírra, még az afrikai időjárásra utaltam, mely vidékünkön uralkodott, de nemsokára az kézzelfoghatóan megfordult és megváltozott. Mire a kedves olvasó kezébe kerülhetett a Körkép és elkezdte volna olvasni, már az eső áztatta földjeinket, roppant hideg éghajlat zúdult be e Kárpát-medencébe. Nemegyszer felhányták nekem, hogy mindig csapadékhiányom van és arról szoktam írni. De hát miről is lehetne többször is írni, mint arról, amiből hiány van. Olyan vidéken élünk, ahol igenis létfontosságú a csapadék, mivel az amiből élünk, az e kincs nélkül nem nagyon tud élni, fejlődni és termése által a világon használatos pénzhez jutni amiből, akármennyi is van, sosem elég! A csapadékból tehát volt elegendő az elmúlt egy hónap leforgása alatt, így a földbe vetett magvak most már kibújhattak, s megláthatták a mi világunkat, ahol az őszi terménybetakarítás és a földek elmunkálása javában tart.
    A táj, amely körülvesz minket, lassan felölti aranysárga őszi öltözékét. De aztán máról holnapra gyorsan le is teszi azt, mikor egy kis dér megcsípja a zizegő leveleket. A mi szemeinkkel megcsodálni lehet, vagy lehetne a természet lágy ölén munkálkodó festő ecsetvonásait is, a keze munkáját, amihez mi szépkeveset tudnánk hozzájárulni úgy, hogy abban maszatot ne okoznánk. Bosszankodásukat kéne csak felváltani a sok lehullott falevél miatt gyermeki tágrányitott szemekre, amik szeretnék átölelni az egész világot és a pillanatnyi őszi képet elhelyezni lényünk legmélyében, és mindig örömmel emlékezni rá! Remélem és hiszem, ez többet érne mindenkinek e nehéz világunkban, mint örökké zsörtölődni. De sajnos mi nem vagyunk hajlandók ráhangolódni arra, hogy a mindennapi apró örömöket, amelyek tálcán kínálják magukat, észre is vegyük. Ezek bizony elmúlnak velünk együtt!
    Az adai vöröskereszt segítségével valóban napsugaras őszi műsort szervezett a törökfalusi helyi közösség a hetven évnél idősebb személyeknek. Az ifjúsági otthon termében október 25-én délután negyven idős személy örült és tapsolt a fellépőknek akik számukra szép és színes műsort adtak elő. Két péterrévei zenész is szórakoztatta a jelenlévőket, akik közül néhányan táncra is perdültek.
    A törökfalusi Pumukli óvodásai óvónőjük kíséretében látogatást tettek a helybeli idősek klubjában október 22-én. A kicsi óvodások kérdésekkel fordultak az idősekhez, éspedig: milyen volt régen a kukoricatörés?, valamint milyen játékokkal játszottak gyerekkorukban? A kicsik tágranyitott szemekkel és csupa füllel figyelték mindazt, amit az idős bácsik és nénik meséltek. Mindezért a sok jó és új információért az óvódások saját maguk készített kis ajándékokkal lepték meg az idős bácsikat, néniket. Ők ily módon tudtak a jelenlévő időseknek örömet szerezni és megemlékezni róluk.
    Az adai harcos szövetség tagjai Ada község felszabadulásának napjára emlékeztek október 8-án Törökfalun. A helyi közösség épületén lévő emléktábla mellé koszorút helyeztek és megemlékeztek bajtársaikról, akik már nem élnek, de részt vettek a harcokban.
    Újból volt vércukorszint-mérés Törökfalun és Völgyparton, amit az érintett személyek és polgárok szép számban igénybe is vettek. A cukorbetegséggel kapcsolatban előadást is tartottak még Törökfalun az Egészségházban, amit az adai Egészségház szervezett meg.
    Mindezek után a hab a tortán csakis az lehet, hogy e cikk megírása végére az égi áldás befehérítette vidékünket.  Bár a meteorológusok emlegették, de kételyeim voltak a hír iránt, és mégis igazuk lett: elkezdett esni a hó! Igaz, nem sokáig volt a táj fehér, mivel az eső, ami követte, csakhamar elolvasztotta. A gyerekeknek, mégha kis időre is, nagy örömet jelentett a fehér, havas táj.

Molnár József