74. Zöld levél
Védelemre szorul:
A KARDOSLEPKE

    Július végén, a legnagyobb nyári kánikulában, amikor a hőmérséklet árnyékban a 33-34 fokot is elérte, a délutáni forróságban mindig az árnyékos teraszra vonultam, ahol az asztalon vártak rám a könyveim és ott volt az elengedhetetlen, frissen készített, hűs, citromos limonádé is, kakukkfű-sziruppal ízesítve. Innen ráláttam a forró napsugárban fürdő virágoskertemre, ahol több – közönségesen csak gyomnövénynek számító – vadvirág is virított, amit abból az egyszerű számításból kifolyólag, hagytam meg, hogy majd ezekre jönnek a lepkék. Így is történt.

A kardoslepke az imola virágján

    Egy enyhe fuvallattal, lágy vitorlázással, megjelent előttem a csoda. Az egyik legszebb nagylepkénk, a sárgásfehér kardoslepke (népi elnevezése rudaslepke) (Iphiclides podalirius) repült felém és kecsesen billegve legalább egy óra hosszat röpködött fölöttem, ide-oda. Alkalmanként leszállt a közelben álló juharfa levelére, vagy a kerítés peremére. Hamarosan megjelent egy másik példánya is, feltehetőleg a párja és vele együtt kergetőzve mutatták be puha, kecses, nesztelen vitorlázó repülésük minden fordulatát. Volt, hogy átrepültek a háztetőn is, de kis idő múltán visszatértek. Utána, a kánikulai időszak végéig, minden nap kedves vendégeim voltak, hol ők, hol meg más példányaik. Örömöm határtalan volt, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, idén is meglátogattak ezek az egyre ritkuló, szigorú védelem alatt álló égi csodák.
    Ennek a szép, könnyen felismerhető lepkének az alapszíne a fehértől egészen a fakósárgáig terjedhet. Nősténye (4,5 cm)  valamivel nagyobb a hímnél. Elülső szárnyfelületén 6 fekete keresztcsík látható, alsó szárnyainak belső sarkában narancssárga félhold formában egy-egy kék szem van, és e szárnyak vége kardszerűen megnyúlt. Meglehetősen gyorsan, vitorlázva, keringve, fejmagasságban repül. Márciustól októberig találkozhatunk vele virágos, bokros réteken, kertekben, gyümölcsösökben. Évente két nemzedéke van. Először Linné svéd botanikus írta le 1758-ban az olaszországi Livornóban megfigyelt példányok alapján.
    Zöld színű, hatalmas hernyója a kökényen és különféle gyümölcsfákon (cseresznye, őszibarack, mandula) táplálkozik áprilistól októberig. NAGYON FONTOS, HOGY KÍMÉLJÜK A LEPKÉKET, ÉS A HERNYÓIT! HA RÁJUK BUKKANUNK, NE BÁNTSUK ŐKET, mert rajtuk áll vagy bukik a fajta fennmaradása!
    Európa nagy részén még megtalálható, egészen az 54. szélességi fokig (Kaukázus), beleértve a földközi-tengeri szigetvilágot és Észak-Afrikát is. Alkalmi vándorlásai során elérheti a Brit-szigeteket, Skandináviát és Finnországot is.

Király János