Fiatalok írják - Mladi pišu
Tánciskola 2006
Idén nyáron is lezajlott a tánciskola a nyolcadik osztályból elballagott diákok számára.
85 diák tanulta, gyakorolta a tánclépéseket Orovec Béla vezetésével. (Aki saját bevallása szerint soha nem akart tanár lenni, nemhogy tánctanár, most mégis hivatásszerûen ezzel foglalkozik. Éjjel-nappal „gyötri” a gyerekeket.)
A vizsgabál július 28-án volt a PARK hotelban. A bevonuló elsõ bálozók a nyitómûsorban keringõt táncoltak.
Az est folyamán lezajlott a táncverseny melynek helyezettjei: Gyõztes páros: Csízik István és Palata Edina, a II. helyezett: Csányi Csaba és Miklós Anikó, a III. helyezett: Ivan Ivanov és Bakos Ilona.
A legszimpatikusabb táncospár a közönség szavazata alapján Csányi Csaba és Miklós Anikó lett.
A bálkirályválasztást egy revüszám nyitotta meg. A bálkirály: Tajti Tibor. Kísérõi: Varga Lóránd és Csányi Csaba. Bálkirálynõ: Tóth Dorottya, udvarhölgyei Fajka Éva és Gúti Timea.
S. I.
Vasa Panteliæ – Alas
TISA
Pijanac stari leži kraj plota,
seoska frajla cigaru mota;
umorni vranac obalom kasa,
Tisa žubori, teèe, talasa.
Veèe nad selom pritisla seta,
otiš´o neko sa ovoga sveta.
Mesec, u majèinu nest´o bez glasa,
Tisa žubori, teèe, talasa.
Džukela jedna poljem se vuèe
s´ crkvenog tornja ponoæ tuèe.
Teški oblaci sa neba vise,
protièu mutni valovi Tise.
Ciganin, svirac, pokid´o žice,
opet ka jugu lete ptice.
Nakresan sedim vrh reènog visa,
protièe život, ostaje Tisa!
Anyám mosolya
Az én édesanyámnak van a legszebb mosolya!
Anyu, mikor megy a fodrászhoz, legalább háromszínûre festeti be a haját, hogy tetsszen nekünk. Legutóbb piros, szõke és bordó színekkel ékesítette a haját. A szeme barna, és rögtön észre lehet venni, ha rossz kedve van. Száját szinte minden nap befesti. A szoknyákat és modern blúzokat szereti. Nagyon kedves, és próbál mindent megadni, ami szükséges és fontos. Jó anyuka. Én legjobban az arcán szeretem, mert annyira kedvesen tud mosolyogni. Történt egy pénteken, hogy nem volt megtartva az iskolában az utolsó két óra az öcsémnek és nekem. Így egyszerre értünk haza. Elõzõ nap két család is volt nálunk vendégségben, ezért nagy rumli volt a házban. Egon (így hívják az öcsémet) gyorsan megcsinálta a leckéjét, így leült tévézni. Nekem már csak a magyar volt, de tizenöt perc alatt kész lettem. Ekkor én is leültem Egon mellé.
- Egon, most úgy sincs semmi érdekes a tévében – kezdtem a mondanivalóm – gyere, te pakolj össze a szobádban, én meg itt a nappaliban! Jó?
- Ne már! Nem akarok takarítani! – válaszolta
- Anyu kedvéért se? Naaa, légyszi!
- Na jó! De csak anyu kedvéért!
Azzal elcsaptuk a tévét, és elkezdtünk takarítani. Egy jó félóra múlva készen lettünk.
Látod, már is készen vagyunk! – feleltem elégedetten.
Aha, de még a háznak épp csak a felét takarítottuk össze! Gyerünk, a többi szobát is rakjuk rendbe! – mondta jókedvûen.
- Én persze beleegyeztem. Úgy, hogy másfél óra múlva ragyogott a ház! A polcok és az ablakok le voltak törölve, fel lett porszívózva…
- Na, készen vagyunk! – mondtuk egyszerre.
Utána egy nagyot kacagtunk. Mindketten örömteljesen vártuk anyuékat.
Mikor megérkeztek, annyira meg voltak lepõdve, hogy milyen rend van a házban, hogy anyu elejtette a táskáját! Csak tátották a szájukat, mi meg csak mosolyogtunk. Apu jutott elõbb szóhoz:
- Ezt mind ti csináltátok?
- Igen, mi! – ugrott Egon apu nyakába.
- Ez nagyon szép! Ezért megérdemeltek egy-egy puszit, és egy-egy csokit! – mondta anyu.
- Köszönjük! – válaszoltuk Egonnal boldogan.
Aznap anyu akkorákat és kedveseket mosolygott, hogy még a fal is visszavigyorgott!
Szeretném, he lenne még sok ilyen szép napom, nekem és családomnak!
Urbán Alíz 5.c.
Koós Renáta festménye
Dedin maèor
Na salašu moga dede
živi jedan maèor stari
Po ceo dan samo prede
za miševe i ne mari
- Sram te bilo - grdi deda
- Lenjijeg stvora nema! -
A maèak ga tek pogleda
Samo zevne i zadrema.
(Iz knjige "Svetlost milenijuma", Ada, 2001)
