MEGKÉRDEZTÜK AZ ADAI POLGÁRMESTERT
Az idén megnyílik az információs iroda
Hol szállásolják el a munkásolimpia részvevõit?
Ismét van érdeklõdõ a Potisje iránt
Ürményi Ferenc adai polgármester július 11-én a Tartományi Végrehajtó Tanács elnökével aláírta azt a szerzõdést, miszerint a tartomány lesz a munkásolimpia fõvédnöke. A tartományi támogatás nagyságával azonban nem elégedett a polgármester, de nem is elégedetlen. Többek között errõl, valamint a munkás-sportjátékok résztvevõinek elszállásolási lehetõségérõl, az információs iroda megnyitásáról és a Potisje vállalat privatizációjáról kérdeztük az adai polgármestert.
Mit biztosít a község számára a fõvédnöki szerzõdés, és mit jelent ez a munkásolimpia megrendezése szempontjából?
- Ez egy összetett kérdés, ami némi magyarázatot igényel. A munkásolimpia vajdasági szintû rendezvény, aminek a község nem szervezõje, csak lebonyolítója. A fõszervezõ az Önálló Szakszervezetek Tartományi Szövetsége. Egykor a tartományi és az állami vezetés is kiállt a játékok mellett, és támogatta azt. A munkásolimpia megrendezése nagy szerencsének számított egy-egy község számára, mivel sok beruházást végeztek el tartományi és köztársasági pénzbõl, valamint a védnöki támogatásokból. Amikbõl a házigazdák felújíthatták a községi sportpályákat és az infrastruktúrát. Úgy látszik, hogy ez lesz az elsõ munkásolimpia, amin nem eszerint zajlanak a dolgok. A fõszervezõ mindössze annyi pénzzel rendelkezik, amibõl a szervezést és esetleg a reklámkampányt tudja finanszírozni. A lebonyolítás összes költsége és az infrastruktúra felújítása községi gonddá vált. Vagyis az önkormányzat, a minisztériumoktól és a tartományi intézményektõl próbál pénzt igényelni a meglévõ projektumok alapján. A TVT elnökével kötött megállapodás alapján, a tartomány vállalta a fõvédnökséget. A támogatással azonban nem vagyunk elégedettek, de nem lehetünk elégedetlenek sem. A tartomány a költségvetésbõl annyit különít el, amennyit tud. De ez korántsem elegendõ arra, hogy a munkásolimpia költségeit fedje. Különösen akkor, ha fel kell újítani a sportpályákat is. A községi vezetõség a munkásolimpiában nem négy-öt napos sportrendezvény lebonyolítását látja, hanem a tönkrement sportlétesítmények, a szükséges infrastruktúra felújítását vagy új építését. Mindezek a község turisztikai programját és a fiatalok itt maradását szolgálnák, valamint azt, hogy Ada ismét fontos sportközponttá váljon. Ilyen szempontból jelentõs a tartományi fõvédnökség, a sporttitkárság teszi is a dolgát, de a sport és oktatásügyi, és más köztársasági minisztériumok anyagi segítsége nélkül nehéz lett volna felújítani a sportlétesítményeket, és az olimpia megszervezése is kérdésessé vált volna.
A község elszállásolási kapacitása minimális. Az olimpián viszont két-háromezer ember vesz részt. Hogyan kívánják megoldani ennyi sportoló elszállásolását?
- Ennyi ember elszállásolása számunkra túl nagy falat. Mint ismeretes, Adán nincs olyan szálló, ahol egyszer egy autóbusznyi ember megszállhatna. Ez a község tragédiája. A Nemzeti Fejlesztési Tervben jóváhagytak 284 ezer eurót arra a célra, hogy a jelenlegi tekepályát harminc-negyven ember befogadására alkalmas panzióvá alakítsuk át. Ennek a beruházásnak köszönhetõen az Adica egész évben mûködhetne, a testvérvárosi csereüdültetéseket is megoldhatnánk. Emellett, edzõtábort is szervezhetnének itt a labdarúgóknak és kézilabdázóknak. Az egykori felderítõházat is szeretnénk átalakítani gyermeküdülõnek. Várhatóan erre a célra 100 ezer eurós állami támogatást kapunk. Így e két helyen több mint egy autóbusznyi embert tudnánk elszállásolni. Emellett itt van még a Park hotel és néhány panzió is. Mindezek mellett is további jelentõs létszámú embert kell elszállásolnunk. A környezõ városok - Zenta és Óbecse - elszállásolási kapacitására is számítunk, valamint a kempingre. A szakbizottságnak szeptemberben ajánlatot kell tenni, hogyan oldhatjuk meg ezt a kérdést környezõ községekkel és a helyi lehetõségek kihasználásával.
Mi célból építik át a községháza jobb szárnyát?
- Az ígértük, hogy polgárbarát önkormányzatot építünk ki. A községi közigazgatás átszervezésével egy olyan információs irodát létesítünk, ahol a polgárok az összes információt és hivatalos okmányt megkaphatják. Az iroda gyors informálódást és ügyintézést biztosít majd a polgárok számára. Ha az építkezési vállalkozók tartják a határidõket, akkor még az idén megnyitjuk az irodát. A pénz biztosítva van az építkezésre. Több forrásból finanszírozzuk a beruházást: saját eszközeinkbõl, a tartományi önkormányzati titkárság is támogatta, de a legnagyobb összeget a köztársasági önkormányzati minisztérium biztosította. A tartománytól 2,5 millió dinárt kaptunk, a köztársaságtól pedig 6,4 milliót. Emellett ismét pályázunk a Szerencsejáték Alapnál a nem tervezett kiadások fedezésére.
A gazdasági miniszter többször azt ígérte, hogy hamarosan privatizálni fogják a Potisje Szerszámgépgyárat és Öntödét. Egyelõre azonban nem történt semmi. Tudomása szerint mi a helyzet a vállalat magánosításával?
-A miniszter feladata nem a vállalat privatizálása, hanem az, hogy azt elõsegítse azt, és lebonyolítsa a megfelelõ érdeklõdõkkel. Az elsõ lépések már régen megtörténtek, a Potisje belekezdett a magánosításba. Kiírták a tendereket, amire nem jelentkeztek a befektetõk. Majd jelentkezett a Potisje által beharangozott egyesült államokbeli Samit cég. Községi elnökként megszerveztem a tárgyalást a minisztériummal, miután a gyárigazgató azt mondta, hogy itt van egy befektetõ, aki meg szeretné vásárolni a céget, és errõl írásos szándéknyilatkozatot is tett. Az állam nyitott felénk, hiszen leírta a cég régi adósságait, a Pannon Bank által folyósított kölcsönöket átütemezte. A minisztérium három- vagy négymillió dináros segélyt is folyósított vállalatnak. Végezetül ez a vevõ elállt. Aztán jelentkezett egy olasz cég. Szerintem különbséget kell tenni a vevõ és az érdeklõdõ között. Úgy látom, hogy ezekben az esetekben csak érdeklõdõkrõl volt szó, ami a minisztériumi tárgyalások során derült ki. A minisztérium óriási engedményeket tett az állam kárára, sajnos a vevõk arra várnak, hogy megkérjék õket, bagatell összegért vegyék át a gyárat. A Potisje jelenleg is dolgozik, de nagyon nehéz a helyzet, hiszen elmaradtak a bérek kifizetésével. A község mindent megtesz, hogy a gyárban ne legyen kikapcsolva az áram, a telefon, illetve az adóhivatal elodázza a végrehajtást. Ismét akadt egy érdeklõdõ, egy vegyes vállalat, ami már több ingatlant vásárolt Vajdaságban. Remélem, hogy ez a cég privatizálja a Potisjét. Szeretnénk elkerülni a cég restrukturálását, mert ebben az esetben a munkások elveszítenék a jogukat az anyagi követelésekre. Azt szeretnénk, ha munkások megkapnák a jövedelmüket. A gyár új tulajdonosa pedig új szervezéssel újra tudna termelni.
Csincsik Zsolt
