Leánykórusok
25 éves a Vadvirág Hagyományápoló Kör

     „A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados / évezredes használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk,
belőle mások is megismerhetnek bennünket.”

Kodály Zoltán

    A magyar népdal szépsége benső érzékeink megérintésével nekünk és rólunk szól. Nem mindenki ébred rá erre, sokaknak rá kell segíteni, hogy megértsék ezt és megérezzék a biztos kapaszkodót benne, a gyökereinkhez tartozás kapcsát. Egyesületünkben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy növendékeink tisztán énekeljenek. Sokat énekeltetjük a gyerekeket már kiskoruktól kezdve, és ahogy nőnek, változik a hangjuk, majd miután kialakul, igazán figyelemreméltó hangszerükké válik. Amikor összehangolható korban vannak, kórus formációban is folytatódhat velük a munka – mondta el Varga Lívia.
    Napvirág leánykórus
    A Tarsóka néptánc-együttes ifjú hölgyei összejönnek és énekelnek, nemcsak a fellépés miatt, hanem az együttlét miatt is, kedvtelésből, mint régen, ahogy összegyűltek a guzsalyasban énekelni,  és mindig öröm meghallgatni mit alkotnak – jegyezte meg Lívia a Napvirág leánykórusról, majd Varga Emese a következőképpen beszélt a csoportról – negyedik éve létezik ez a kórus, amely önszerveződéssel alakult, és közös munka gyümölcse minden összeállításunk. Összehasonlítva a kisebbekkel, sokkal másabb a kortársaimmal dolgozni. Mind lelkesek vagyunk, ugyanakkor velük érzem azt, amit szeretnék megtanítani a Bársonyvirág tagjainak, azt, hogy szinte együtt lélegzünk, és gyakorlatilag egy család vagyunk. Amikor ilyen érzés van a munkánk mögött, azt nem lehet rosszul csinálni, persze fontos, hogy törekedjünk a szakmaiságra. Hasznosan eltöltött közös idő minden együtténeklés. Fellépünk a vadvirágos rendezvények mindegyikén, és a Durindónak is eredményes résztvevői vagyunk. Együtt nőttünk fel, és annyi minden köt minket össze, ami nagyon fontos alapja a közös éneklésnek és egyáltalán a Napvirág létezésének.

A Napvirág és a Bársonyvirág leánykórus

    Bársonyvirág leánykórus
    A Bársonyvirág leánykórus megalakításának az ötlete a nyári tábor alatt fogalmazódott meg bennem – jegyezte meg Emese –. Akkor jött az ötlet, mivel a Csillagvirág néptánc-együttesben sok a lány, ezen kívül nagyon szépen énekelnek, ez mellette régi vágyam az énektanítás. Tudtam, hogy velük nagyon szívesen csinálnám! Megszerettem a társaságot! Az, hogy szeretnék éneket tanítani, már korábban is tudtam, de hogy konkrétan őket szeretném tanítani, azt a tábor ideje alatt dőlt el. 2015 októberében indult meg a közös munkánk, akkor volt az első próba. Eddig három fellépésen szerepeltek, sőt megmérettettek idén a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn, ahol ezüst oklevéllel jutalmazta őket a zsűri. Minden képzeletemet felülmúlták, hiszen nehéz anyaggal kezdtem velük a munkát, szinte tapasztalt énekeseknek való csokorral. Egyiküknek sem idegen színpadon énekelni, nem nulláról kellett kezdeni velük a munkát, mivel táncosok, de énekelni komolyabban most kezdtek és szlavóniai leánytáncok énekeit adtam nekik. Viszonylag közel van hozzánk a terület, de furcsa archaikus dallamvilága van, amit szerintem nagyon nehéz elsajátítani, de ők megcsinálták. Nagyon szépen tudnak együttműködni is! Fontosnak tartom az egésznek az erejét, a közösségteremtő és megtartó erejét, és ezt azért kell csinálni, hogy ne csak nekik, de akik őket hallgatják, azoknak is csorduljon ki a könnyük, mert ők ezt együtt csinálják, és milyen jól csinálják együtt. Ez az, ami nagyon jól megy nekik. Ismerik egymást ugyan, de nagy hangsúlyt fektetünk erre. A játékos együttlétekkel gyakorlatokat végzünk annak érdekében, hogy még kiforrottabb legyen az egymásra való odafigyelés, és nagyon jó úton haladnak.  Azért is kell énekelniük, mert nagyon szeretnek. Sokat jelentenek számomra!

Lajkó Szilvia