187. Zöld levél
LILATÖNKŰ PERESZKE

    Gombákról a Zöld Levélben még nem sokszor írtam, pedig már tíz éve rendszeresen megválasztják az Év Gombáját: első 2006-ban a gyilkos galóca volt, majd az 1907-ben a sárga rókagomba, 2008-ban a varashátú galambgomba, 2009-ben a gyapjas tintagomba, 2010-ben a pecsétviaszgomba, 2011-ben a császárgalóca, 2012-ben s nagy őzlábgomba, 2013-ban a csoportos csiperke, 2014-ben a mezei szegfűgomba, 2015-ben a sötét trombitagomba, az idén, 2016-ban pedig a lilatönkű pereszkének jutott ez a cím, hogy a figyelem középpontjába állítva felhívjuk a figyelmet a jelentőségére, természetvédelmi problémáira, kultúrtörténeti és egyéb vonatkozásaira. 
    Az idei év gombája, a lilatönkű pereszke (Lepista personata), (esetenként Lepista saeva, Lepista nuda), szerbül modrikača, angolul field blewit vagy blue-leg, németül Lilastiel- vagy Maskierte Rötelritterling.
    A faj jellegzetessége, hogy a tönkje lila színű, ezért nem téveszthető össze más gombákkal. Főként késő ősszel terem a nagyobb füves területeken, például legelőkön és gátoldalakon. Fogyasztható, sőt, árusítható gombafajról lévén szó, nagy tömegben gyűjtik, amit elősegít az is, hogy megjelenési helyein sosem egyesével, hanem mindig nagyobb mennyiségben, gyűrűkben találkozhatunk vele. A gyűrűket, népi elnevezéssel boszorkányköröket a gomba föld alatti fonalainak gyökérkapcsolatai alakítják ki. Ennek köszönhetően a gombakörök mentén a növényzet is jól láthatóan eltér a környezetétől, a gomba által biztosított tápanyagok, ásványi sók a vele együtt élő fajoknál magasabb termetet, zöldebb leveleket okoznak, így a kör akkor is látszik, amikor a termőtestek éppen nincsenek jelen, nem láthatóak. A nagy tömegben való gyűjtés miatt fontos, hogy a termőhelyen mindig hagyjunk annyi idősebb példányt, amennyi a spóraképzéssel biztosítja a faj tovább szaporodását.
    Előfordulása jellemzően rövid füvű legelőkön, kaszálókon, de utak mentén, töltésoldalban is megjelenik. Sajnos a hazai állatállomány csökkenése e szempontból rendkívül kedvezőtlenül hat rá, hiszen jószágok híján eltűnnek a legelők, nincs szükség a lekaszált szénára, elmarad a legelő állatok nyomán elpotyogtatott trágyamennyiség, ami a talaj megfelelő bomló szervesanyag-tartalmának utánpótlása miatt is fontos tényező. Azokon a helyeken, ahol a hasznosítás elmaradása miatt a füves terület növényállománya lassanként átalakul, és magas füves, magaskórós társulások jelennek meg, a lilatönkű pereszke is szép lassan visszaszorul. Nincs rá továbbá jó hatással a terület esetleges égetéssel való gyommentesítése sem, hiszen ezek a „tisztító” tüzek a talaj felső rétegét átégetik, a magas hő hatására pedig a felső talajréteget behálózó gombafonalak és a földre szóródott spórák is elpusztulnak.
    A természetben a tápláléklánc fontos részét képezi. Nem csak lebontóként működik, azaz a szerves anyagok szervetlenné alakításával segíti a növények tápanyagfelvételét, de pár élőlénynek táptalajul és élelemforrásként is szolgál. A különféle gombarontó rovarok, gombaszúnyogok, bogarak gyakori tápláléka, a közismert gombakedvelő mindenevők is gyakran fogyasztják, mint amilyenek a különféle mezei rágcsálófajok vagy a vaddisznó, de az őzek is lecsipkedik, sőt, a legelő háziállatok is szívesen egészítik ki vele a zöldtakarmányt…

Király János