Teológiai gondolatok
HÚSVÉTI GONDOLATOK

    „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
    Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy a fenti szentírási idézet a Biblia legfontosabb üzenete, az Újszövetség foglalata. A megállapítás helyessége nyilvánvaló, hisz a keresztény hit és tanítás alapján tudjuk, hogy Krisztus azért jött a világra (a világba), hogy életével, keresztútjával, halálával és feltámadásával, a bűn legyőzésével megváltsa az embert, az emberiséget.
    Földi életében – ahogyan Szent Pál apostol fogalmaz – Isten Fia „kiüresítette önmagát”, kilépett isteni szférájából, hogy mindenben – a bűnt kivéve – olyan legyen, mint mi, akiket közvetítésével az Atya elé akar vezetni, az Ő Szent Családjába, hogy részesüljünk az isteni színe látás örömében.
    Krisztus „kiüresítésének” egyik legfontosabb mozzanata a nagycsütörtöki lábmosás volt. Amikor ugyanis Jézus az utolsó vacsora mellől felkelt, és megmosta tanítványai lábát – eloszlatott minden kétséget. Isten az egyetlen Úr, mert szolga lett. A hatalmas Isten kiüresítette magát, hogy mindannyiunk szolgája legyen, hogy megszabadítson bennünket hamis isteneink rabságából. Abból az állapotból, mely az első bűn világba való jövetelétől rabul ejtett bennünket.
    Ha megengedjük, hogy az Úr letérdeljen és megmossa a mi lábunkat is, akkor egészen tiszták leszünk.
    Ez a szabadítás, melyet Krisztus hajt végre, nem erőszak, hanem szolgai készség, mely az ember, emberiség megmentésére hivatott. Az utolsó vacsorán megtört és szétosztott kenyér, az elosztott kehely bor jelzi: Isten az utolsó darabig, cseppig odaadja az életét az emberért, a teremtményéért, aki annyiszor előtte (és utána is) istenné akart és akar válni.
    Jézus nem azért adja magát a kenyérben és borban, hogy nézzük, hanem, hogy legbensőbben egyesüljünk és teljünk el vele. Azzal az isteni jelenléttel, amely egyedül képes szabaddá tenni, amely lehetővé teszi, hogy életünk átistenüljön. Ezért kell várva várnunk a Jézussal való minden találkozást, melyet Ő készít nekünk az oltári szentség asztalának közösségében.
    A kenyérben és borban megjelenik Krisztus, hogy bennünk a kenyér és a bor által cselekedhesse megváltó tettét.
    Nagypéntek eseményeként a kereszt áll előttünk. Rajta Ő, aki mindent odaadott. Értem, érted, mindenkiért.
    Csak vele és általa, Őt cselekedve, az Ő erejében szeretve tudunk értelmet adni a magunk életének és a világnak is. Nézzünk rá, hogy megértsük életünket, hogy szabadok lehessünk.
    Már nem kérdezhetjük Pilátussal, hogy: Mi az igazság?, hisz Krisztusban megnyilvánul az a mérhetetlen szeretet, amely az isteni Szentháromság élete. Krisztus tanúságot tesz arról, amit Szent János apostol így fogalmaz meg: Isten a Szeretet.
    Ez a Szeretet támasztja fel Krisztust a halálból, és teszi számunkra lehetővé, hogy Őt fogadjuk el üdvözítőnknek.

Morvai Matild, MA