Öt perccel 12 után

    Sok év után végre olyan írásra bukkantam egyetlen magyar napilapunk hasábján, amely megelégedettséggel töltött el. Az írás címe Új szerb könyvekből tanulnak majd a magyar diákok. VÉGRE, ez volt az első gondolatom majd tovább olvastam. Az oktatási minisztérium az elmúlt hónapokban külön egységet alakított ki a minisztériumon belül, amely kizárólag a kisebbségek nyelvén történő oktatással foglalkozik. Azon dolgoznak, hogy a kisebbség nyelvén tanuló diákok számára olyan tankönyveket dolgozzanak ki a szerb nyelvre, mint környezetnyelvre, amelyek lehetővé teszik a kisebbségek számára, hogy szerb nyelvtudásukkal felzárkózzanak a többségi nemzethez. Erről a lényeges hiányosságáról, hogy az itt élő magyarság túlnyomó többsége nem beszéli elfogadható szinten a szerb nyelvet, először 2004 februárjában írtam. Írásomnak akkor azért adtam az Egyenlő eséllyel címet, mert meggyőződésem, hogy mint tizenegy évvel ezelőtt, ugyanúgy ma sem egyenlő eséllyel indulnak a magyar gyerekek az egyetemekre, pont a hiányos szerbtudás miatt, ami nagyban megkeseríti a továbbtanulók életét.
    Amikor az elmúlt évtizedekben arról vitatkoztak, hogy az itt élő magyarság elnyomás alatt él-e, engem kimondottan bosszantott ez a téma, mert úgy éreztem, nemhogy elnyomnak bennünket, hanem arra sem méltatnak, hogy oda hassanak, hogy megtanuljuk az államnyelvet. Akkor 2004-ben az alábbiakat írtam: „ha rosszindulatú lennék, azt mondanám ez a leghatásosabb, leghumánusabb, de legalattomosabb módszer ahhoz, hogy egy kisebbség ellehetetlenedjen, elvesszen, vagy elmenjen, hogy ne tanulja meg a környezet nyelvét.” Ilyen egyszerű, nem kell erőltetni. Az ilyen ember még az igazát sem tudja keresni. Ezen állítás mellett tizenegy év után is kiállok. Ezért tartom felelősnek mindazon pártokat, szervezeteket, intézményeket, akik az elmúlt évtizedekben nem harcolták ki, hogy az itt élő magyar diákoknak olyan tananyagot készítsenek az illetékes minisztériumok, hogy az iskolákban és ne fizetett pótórákon sajátítsák el a szerb nyelvet.
    A hiányos nyelvtudás sokakat a szülőföld elhagyására ösztönzött. Először is a könnyebb tanulás lehetősége, utána pedig minek is jönnének haza? Munkanélkülinek. Fogyunk. Fogyni is fogunk még egy jó ideig, biztos. Ezért kell sokszor a puszta üres szólamok helyett konkrétumokat tenni, mert már jóval 12 óra után vagyunk.
    Tisztelt olvasóinknak a Körkép szerkesztősége és munkatársai kellemes húsvéti ünnepeket kívánnak!

Gecse István