Útravaló

    Elmúltak az ünnepek és –  sajnos – újra a szürke hétköznapokat éljük. A diákoknak is véget ért a szünet és megkezdődött a tanítás, igaz továbbra is rövidített órákkal, amit bepótolni nem lesz egyszerű. A januárra jellemző egyhangúságot egy-egy kulturális rendezvény töri meg.
    Azért néha egy-egy jobb hír is tudomásunkra jut, például, hogy 2014-ben huszonegynéhánnyal több újszülött látott napvilágot, mint 2013-ban. Ami viszont továbbra is a mindennapok beszédtémája, hogy kik azok, akik elhagyni készülnek szülőföldjüket. Amikor községünkben a munkanélküliségről beszéltünk, aminek a száma közel van az ezerhez, szinte hihetetlen, hogy a kábeltelevízió hirdetései között szinte állandóan dolgozókat keresnek, általában tapasztalattal rendelkezőket. Kívülállóknak, nekünk, ez érthetetlen.
    Esetleg nem lenne-e egyszerűbb a tizenéve ott dolgozókat megbecsülni és a huszonegy-két ezer dináros fizetésüket negyvenegynéhány ezer dinárra felemelni, és nem kellene állandóan munkásokat keresni, de ehhez mi nem vállalkozók biztosan nem értünk.
    Az a jelenség is a mindennapjainkhoz tartozik, hogy mindenki fél mindenkitől. Megfigyelhető, hogy a mai társadalmunkban ámíthatunk, félrevezethetnek embereket, tömegeket minden következmény nélkül.
    Vannak, akik az emberek nyomorúságos, keserves és nehéz életével is visszaélnek. Egy biztos, én ezeknek az embereknek a lelkiismeretével nem szeretnék együtt élni.
    Visszatérve lapunkhoz, el kell mondanunk, hogy Önök, tisztelt olvasóink adnak erőt ahhoz, hogy mindent megtegyünk a Körkép folyamatos megjelenése érdekében. Az alábbiakban személyes élményeimből mondok el kettőt, amelyek jól estek és köszönöm!
    Egyik nap a gyógyszertárban mellém állt egy hölgy és megszólított. Üdvözölt és többek között elmondta, hogy a Magyar Szót a hátsó oldalától kezdi olvasni, míg a Körképet az első oldallal, a vezércikkel kezdi. Egy másik hölgy olvasónk telefonon dicsérte meg újságunkat, sok éve hű olvasónk és megjegyezte, hiányolja, ha nincs vezércikk. Írjon, így fejezte be a beszélgetést. Még egyszer köszönöm, köszönjük a biztatást, a szép és dicsérő szavakat.

Gecse István