Hunyad vagy Hunyadi?

    Évekkel ezelőtt, a moholi Szent István-napi ünnepségen a szavaló diáklány Vörösmarty Szózatát adta elő a szobor előtt és meglepetésemre a vers egyik részét így mondta:
    Itt törtek össze rabigát
    Hunyadinak karjai.
    Ez menten szöget ütött a fejembe, mert én nem így tudom a verset! A rendezvény végén meg is kérdeztem a versmondót, honnan vette a szöveget. A válasz az volt, hogy a tanárnőtől.
    Nahát!

    Pörgettem tovább az ismereteimet és eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt, még Dudás Károly főszerkesztősködése alatt a szabadkai Hét Nap hetilap által kiadott Vajdasági magyar kincses kalendárium kezdő oldalainak egyikén ott állt a Szózat, amelyiknek szövegében a Hunyad helyett valóban Hunyadi állt. Mi következhetett volna  ezután, ha nem a Hét Nap többi, kalendáriumi Szózat szövegének elemzése. És mire jutottam? 2008-tól (ameddig jutottam) mind a mai napig (2015) minden kiadásban Hunyadi áll, holott Vörösmarty Hunyad-ot írt és irodalmi, szövegkritikai kiadásokban is a Hunyad szó olvasható. Pedig kalendáriumi beköszöntőikben a Hét Nap szerkesztői fennen hangoztatják: „… az idei termést betakarítottuk. Igyekeztünk a legjavát az ünnepi asztalra tenni. Az ocsút, a rosszat a mögöttünk maradt esztendő szántóföldjein hagyni.” (Dudás Károly, 2008). „Kedves Olvasó! Van egy bejelentenivalóm: tizennyolc évesek lettünk. Bizonyos értelemben nagykorúak és a felnőtté válást illene … megünnepelni. Szinte minden kultúrában jelentős ez az esemény és rendszerint olyan rituáléhoz kötik, amelyből kiderül: az alany valóban megérett.” (Tomek Viktor, 2015).
    A gondolatnak, hogy szóvá teszem ezt a (nagy) mulasztást, az adott végleges lökést, hogy egy idei ünnepi műsorban Molnár Nikolett színésznő a Szózatot adta elő és benne egyértelműen Hunyadnak karjait mondott. Nahát, akkor milyen nagykorúságról beszélnek?

Pomogáts elmélkedése:

    „…Ada különben nem sok nyomot hagyott a régió történetében. A kisváros szülötte volt a tizenkilencedik század nagyhírű nyelvtudósa és nyelvművelője: Szarvas Gábor, aki 1872-től haláláig, 1895-ig szerkesztette… a Magyar Nyelvőrt.
    Annak idején, még a budapesti bölcsészkaron magam is szellemi, lelki haszonnal forgathattam ezt a folyóiratot. Ugyancsak egyetemista koromban hívták fel figyelmemet tanáraim arra, hogy a Nyelvőr egy régi száma, valamikor a századforduló körül közölte Szarvas Gábor önéletrajzi visszaemlékezéseit, és ebben arról lehetett olvasni, hogy Adán, a tudós nyelvészprofesszor szülőházának közelében volt található a Róth-féle kocsma, s ennek gazdája folyamatosan "vizezte a bort", ami kocsmárosok között bizony halálos véteknek számított. Az öreg Róth különben Rákosi Mátyás papája volt, nem csoda, hogy az ifjabb Róth sem tartóztatta meg magát különféle aljasságoktól. Ezt az érdekes adatot akkoriban persze csak a legnagyobb titokban lehetett megemlíteni.
    Nos, Adán mostanság a legkevésbé sem vizezik a bort, vidám baráti kvaterkázásokban volt részem, és nem kevésbé voltak érdekesek a Nyelvművelő Napok eseményei … Mindazonáltal most, hogy néhány esztendő elteltével ismét Adán jártam, kedvetlenül tapasztaltam, hogy a kisváros élete, mintha megtorpant volna. Az épületek kopnak, rogyadoznak, az utcák elhanyagoltak, szomorú jelei vannak annak, hogy a városi élet hanyatlóban van.”
    Pomogáts Béla (Budapest, 1934. október 22. – ) magyar kritikus, tanár, irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora. A fent idézett szövegét a Népszava 2014. november 8-i internetes kiadásában olvastuk. Az ott állítottakkal szemben az igazság, hogy Rákosi sohasem volt Róth, így a papája sem. Szülei Rosenfeld József és Léderer Cecília voltak. Apja foglalkozása pedig nem kocsmáros, hanem terménykereskedő, később vegyesáru-boltja volt (kocsikenőcs) a Ge-Ge (mai Remont) helyén. Rosenfeld József 1904-ben változtatta nevét Rákosira.

Király János