170. Zöld levél
FÖLDICSERESZNYE

    Néhány hete Moholon jártam látogatóban Miloš Ivanov kárpitosmesternél, aki különleges növénytermesztési hobbijáról is ismert és a legutóbbi nagy dobása az volt, hogy a topolyai nemzetközi főzőverseny kísérőrendezvényének keretében érdekes tök-kollekciójával első díjat nyert (fotó a színes borítón!). Miközben ott fényképezgettem, csodáltam különleges virágait, Miloš kivezetett a kertbe és egy szerény, de szép virágú bokros növénykét mutatott és rámondta: fizális.
    Azonnal arra gondoltam, ez talán a földicseresznye, vagy másképpen zsidócseresznye? Bizony, az volt és ez adta az ötletet, hogy megosszam olvasóinkkal is azt, amit erről az érdekes növényről tudni kell.
    A perui földicseresznye vagy poha (Physalis peruviana), szerbül peruanska jagoda, angolul Goldenberry   az Andokban honos, a hittérítők és a felfedezők hozták Dél-Amerikából Európába. Gyümölcséért ma már világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon, újabban Európában is. Főleg Afrika déli részén honosodott meg; ott fokföldi egresnek hívják.
    A viszonylag hűvös, de fagymentes klímát, a tápanyagban gazdag, homokos talajt kedveli. Mindenütt nevelhető, ahol a paradicsom is, lévén, hogy egy családba tartoznak. Magról szaporítják, a sok hétig tartó érés a vetés után 3-4 hónappal kezdődik. Egy növény 300-nál is több bogyót hozhat. 10 °C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, az érés idején azonban kevés vizet kíván.
    A Kárpát-medencében a fagyosszentek után ültethető és augusztustól szüretelhető.
    Termése sárga vagy világosbarna, gömbölyű, 1–2 centiméteres bogyó, amit a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze vesz körül. A sima, vékony, szilárd, áttetsző héj alatt a bő levű, narancssárgás terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag található. Az érett termés édes vagy édeskésen savanyú, zamatos; leginkább az ananász és a szamóca ízei keverednek benne.
    A vitamingazdag bogyókat a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen eszik vagy befőttnek, lekvárnak, zselének, csatninak dolgozzák fel, illetve italokba teszik. Pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga; cukorral vagy mézzel párolva pedig desszert. Csokoládéba mártogatva ínyenc csemege. Az éretlen termés (és a lampionszerű burok) mérgező!
    Az inka bogyó, ahogyan még nevezik, nagyon gazdag vitaminforrás, szupertápláléknak tekinthető. A gyümölcs fehérjetartalma igen magas (14%). P-vitaminként is ismert bioflavonoidokat, továbbá pektint, csersavat, almasavat, citromsavat és foszfort is tartalmaz. Fitoszterol tartalma gátolja a koleszterin felszívódását, ezáltal csökkenti a vér koleszterin szintjét. A benne található fizalin a sejtek allergiaérzékenységét csökkenti. A bogyó magjai összerághatóak, emésztést könnyítő, enyhe hashajtó hatással bírnak.
    Kiemelkedő C-vitamin-forrás, így hozzájárul a normál energiatermelő folyamatokhoz, segíti a normál idegrendszeri és pszichés működést, és az immunrendszer működését is. Enyhíti a fáradtság, a kimerültség tüneteit. Mivel a kollagénképződéshez is szükség van C-vitaminra, ezért a csontok, porcok, bőr, az íny és a fogak megújulásában is szerepe van. Antioxidáns tartalmának köszönhetően sejtvédő hatású. Tartalmaz még A-vitamint, ami támogatja a látást, megelőzi a nyálkahártyák és a  bőr kiszáradását, és részt vesz a sejtdifferenciálódás folyamatában.
    További hatásai: hatással van a tüdő, a lép, a hasnyálmirigy működésére; vizelethajtó és izzadásfokozó, vagyis segíti az anyagcsere káros melléktermékeinek (albumin, húgysav) kiürülését; a máj és a vesék működését szabályozza, ezért vértisztító; akadályozza a vesekövek képződését; nyugtató hatású, csökkenti a belső szervek túlműködését, felfrissíti a szervezetet; prosztata problémák esetén is hatásos lehet; antioxidáns hatása közepes mértékű; látóideg erősítő hatással bír; enyhítheti a torokfájást; cukorbetegek is fogyaszthatják.

Király János