Messze még a cél
Október 17-én volt a szegénység elleni küzdelem világnapja. Hazánkban ez a harc nem csak erre a napra szól, nap, mint nap küzdünk ellene. Én is, mint ahogy a lakosság többsége, a jelenlegi köztársasági kormány hivatalba lépése után látványos változásokban bíztam. Meghirdették, hogy kivizsgálják a privatizációs visszaéléseket, harcot hirdettek a korrupció ellen, néhány milliárdos vállalkozó rács mögé is került, igaz, előzetesbe, de azóta csend van, nagyon nagy csend. Úgy látszik, arra még várni kell, hogy megtudjuk, hogyan is folyt a privatizáció hazánkban, kik lopták el a gyárakat, ahova apáink örömmel mentek dolgozni. A fekete vagy mondjuk, a szürke gazdaság felszámolását is ígérték. Mi ebből csak azt látjuk, hogy a felügyelők szétriasztják a piacot, és egy- egy üzletet ideiglenesen bezárnak. Sztrájkokról hallhatunk, tehát egyáltalán nem könnyű tél előtt állunk. Van, ami azért megmosolyogtatja az embert, mint pl. az a törvénytervezet, amely megtiltja a dohányzást a közterületeken is. Ez azt jelenti, hogy az utcán sem szabad majd dohányozni, ha a törvény elfogadásra kerül. Egész biztos, hogy ez is EU-s elvárás, hiszen az Unióba tartanánk, de az időzítés nem valami szerencsés, mert sokkal, de sokkal súlyosabb problémákkal kellene foglalkozni.
A fent említett kérdések megoldá-sában mi nem sokat tehetünk. Ezt mondják nagy politikának, amelynek alakulását mi csak kívülről követhetjük.
Amit mi megoldhatnánk közösen pl. az, hogy az elemi iskola tornaterme ne ázzon be, mert eső esetén nem lehet tornaórát tartani. Megakadályozhattuk volna, hogy a nemrég még a fennállásának századik évfordulóját ünneplő labdarúgó csapatunk, az AFK első csapata ne szűnjön meg. Találhatnánk a vasútállomás épületét elfoglaló roma családoknak egy kis házat valahol a külvárosban, hiszen valakik találtak házat azoknak a romacsaládoknak is, akik valahonnan messziről jöttek, és családtagjaik a temető előtt kéregetnek. Az illetékesek megoldhatnák, hogy a nyilvános toalett, legalább rendezvények idején és hétvégéken, pl. vasárnap délelőtt, a szent misék idején működjön. Azt is meg tudtuk volna oldani (csak az illetékeseken múlott), hogy a nyár folyamán minden községünk béli a hét mindennapján kedvezményesen használhassa a medencéket. Sorolhatnám tovább, de nem teszem. A mi hatáskörünkben tartozó hiányosságok megoldásával, kevesebbet bosszankodhatnánk, és így talán könnyebben el is viselnék a nehézségeket.
Gecse István