Teológiai gondolatok
Megjelenési elbeszélések (krisztofániák)

    „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették,és – ugyancsak az Írások szerint –feltámadt a harmadik napon, és megjelent sok tanúnak.” (1 Kor 15)
    A feltámadás az Újszövetség központi üzenete, és mint ilyen, nemcsak Krisztus, hanem minden keresztény ember életének alapvető eseményéve válik.
A feltámadás nem egy holttest újjáéledése (mint Lázár, a naimi ifjú vagy Jairus lányának esetében láttuk), azaz nem a véges, tökéletlen, bűnös létbe való visszatérés, hanem a más világba való távozás. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a dicsőség világába való átmenet. A feltámadás az örök élet kezdete.
    Jézus feltámadása misztérium: nem azon események sorába tartozó tény, amely az ember szeme láttára zajlik le. Csodálatos, megfoghatatlan esemény. Isten nagy titka.
    Annak ellenére, hogy az üres sír nem igazolja a feltámadást, jó eszköz lehet ennek meghirdetésére. Az asszonyok és a két apostol (Péter és János) tanúvallomása az üres sírról már feszegeti a tanítványok Jézus feltámadásába vetett hitének korlátait, de a feltámadás igazi elfogadása csak a feltámadt Úr megjelenéseivel rajzolódik ki. A Feltámadt tanítványainak, illetve barátainak jelenik meg hol Galileában, hol Jeruzsálemben, illetve a környékén.
    A Szentírás összesen hat megjelenésről (Krisztofániáról) számol be.
    A feltámadt Jézus megnyilvánulásai a legegyszerűbb embereknél kezdődnek (asszonyok), de a végén elérik Krisztus közösségének kiemeltebb tagjait, az apostolokat is.
    Valamennyi krisztusi megjelenés közös vonása, hogy a feltámadt Úr váratlanul jelenik meg és, hogy a tanúk nem ismerik fel azonnal (Mária Magdolna, az emmauszi tanítványok, az apostolok). A megnyilvánulások elsőre félelmet és rémületet váltanak ki, ami kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a szemtanúk természetfeletti eseménnyel állnak szemben. Ezt a tényt támasztja alá János evangélista is, aki a félelmet az öröm eseményével váltja fel.
    A megjelenési részeket olvasva megfigyelhetjük, hogy a megjelent Úr első dolga a beszélgető partnerek megnyugtatása („Békesség nektek!”, „Ne féljetek!”), a bizalmi légkör megteremtése, hisz ezek hiányában aligha lehet a párbeszéd létrejöttére számítani.
    A feltámadás tényének elfogadtatására a megjelent Jézus nevén szólítja Mária Magdolnát, társalog az emmauszi tanítványokkal, és asztalhoz ül velük, hagyja magát a hitetlen apostol (Tamás) részéről megérinteni, együtt eszik apostolaival, hogy meggyőzze őket feltámadásának valódiasságával, illetve hogy megértesse velük az ószövetségi Írások beteljesedését. 
    A megjelenési események nyilvánvalóvá teszik, hogy a szemtanúk nem szellemjárással állnak szemben, hanem az igazi, élő Krisztussal. Ez megerősíti bennük azt a hitet, hogy a kereszt gyalázatát elsöpörte a feltámadás dicsősége.
    A Biblia megjelenési elbeszéléseinek üzenete nemcsak Jézus feltámadásának igazolása, hanem annak a hitnek a kialakulása és megerősödése, amellyel a tanítványok elfogadják és hirdetik magát a feltámadás tényét mind Krisztusra, mind az emberre vonatkozóan.

Morvai Matild, MA