Három nap elzárva…

    Sokan vártuk a telet és a velejáró havat, ami meg is érkezett. Szép is volt, amikor behavazott. Örült neki kicsi, nagy is. Szükség volt már az őszi vetéseknek egy kis havas téli időszakra. A gyerekek szánkóztak az utcákban, a földművesek pedig melegedtek otthonukban, de senki sem sejtette azt, ami várt mindanyunkra.

    Én magam szeretem a telet. A téli zúzmarás, havas tájat és a friss levegőt a tiszta fehérséggel, amerre csak ellát a szem. De, sajnos, az elmúlt évek tapasztalata s a vele járó problémák kissé elriasztanak a téli élmények örömétől. Jött a szél, a kosasava, ami fújt, de fújt ész nélkül. Minden nem létező rést ő megtalált, befújt rajta vészesen süvítve. Embernek, állatnak nagy megpróbáltatás volt az a három nap, mely elzárt minket, a kis településeket, a tanyavilágot a világtól. Különösen azokat, akik a keleti oldalról semmi védettségben nem voltak. Csak a csupasz „júszél”! Ők voltak az elsők, akik megállították a havat, a hófúvást. Azaz hódűnéket, mert arra hasonlítottak, és úgy is néztek ki. A szél csak fújt és fújt, szaggatott és csattogtatott mindent, ami az útjában állt, de különösen azt, amivel a szálas takarmányok voltak letakarva az udvarokban. Ki betakarta jószágai istállóját, ki még többet a szokottnál aljazott alájuk, volt, aki mentette állatait egyik helyről a másikra, ahol védettebbek lehetnek.  Hóval takart be silót, takarmányt, akolt, istállót, udvart és főbb utakat is a háborgó szél. Elzárta Völgypartot, Törökfalut, Valkai sort is, különösen az adai úton lévő tanyavilágot a külvilágtól. Kenyér beszerezését, iskolába menést, orvosi ellátást, a tej elszállítását sem lehetett vidékünkön megvalósítani. Amit a hóból félredobtunk, azt a szél duplán visszahordta, de még cudarabbul. A kenyérellátásban gond volt, de még nagyobb volt az a gond, hogy a tejet egész három napon átnem vitték el a tejtermelőktől.  A kenyeret még sikerült nehezen,  eljuttatni településeinkre melyben Bűn Péter, Dávid Dénes, Kocsis Zsolt, Berta Imre és lehet, hogy még mások is áldozatos segítségükkel. Ők is csak keresztül-kasul a földeken át tudták elhozni a kenyeret Adáról és Tornyosról, azaz Csantavérről is. Váratlanul ért mindannyiunkat ez az időjárás, mely elzárt minket, melyre még senki sem emlékezett, hogy ilyen lett volna-e az életében. Mindig más és más volt a helyzet, de ilyen még nem. Ez is tapasztalat, de okulunk e belőle?!

Hófúvások a faluban

    Mindemellett a kulturális megmozdulások meg voltak tartva, melyek hagyományosak vidékünkön. Az első volt a tejbál, mely január utolsó hétvégén lett megtartva. Akkor hullott az első idei hó, ami széppé tette a tájat, és még nem jelentett gondot.  A Százszorszép ME épületében tartották meg a szervezők a szórakozással és mulatsággal kitöltő estét.
    A hó elolvadása utáni hétvégén a második bálon került sor a Suli-bulira, amelyet úgyszintén a Százszorszép ME épületében tartottak meg. A Junitis ifjúsági civilszervezet szervezésében hangulatos bálnak sikeredett, melynek bevételét már évek óta a helybeli általános iskolára fejlesztésére szánják.

    A harmadik hagyományos bált a szervezők a hónap harmadik hétvégéjén tartották meg az Ifjúsági Otthon termében Törökfalun. A Valentin napi bál szervezői a helybeli Nőaktíva tagjai voltak egy szép napos, tavaszias szombat estén.
    Tehát a nehézségek ellenére, melyekről még ma is beszélnek, nemcsak a sámli-rádión, hanem egymás között isaz emberek, azért volt mulatság is. Az élmény még friss, a hó, mely most már fekete, igaz olvad, de még képes lenne megvárni a következőt, amire már nem szeretnék befizetni. De minderről csak az tud beszélni, aki átélte, mivel a városban minderről, mit sem tudtak, mert ott nem voltak ilyen komoly helyzetek. A híradót nézve, hallgatva és az interneten keresztül vehettünk csak tudomást arról, hogy mi is történik a közvetlen közelünkben, nem mesze tőlünk. Mi, akik benne voltunk, csak vártunk arra, hogy mikor áll már le a szél e nagy dührohamával, és meg lehet próbálkozni a fúvások elrakásával.

Vidám bálozás a Százszorszépben

    Most, amikor e sorokat írom az időjárás megint szélsőségesen viselkedik az évszakhoz viszonyítva.  A tulipánok kibújtak a földből, sőt mi több, a jácintok már bimbóznak, de a gyümölcsfák is rügyeznek. Félő, hogy nem e lesz mindennek „böjtje”, melynek mi magunk vagyunk az okozói csak, hogy utána a megzabolázott időjárás elszabadul, és visszarúg úgy, ahogyan csak tud.

Molnár József