Teológiai gondolatok
Hitvallásunk

    Az idei katolikus egyházi év a Hit éve. A Szentatya, XVI. Benedek pápa kérte, hogy ennek kapcsán olvassuk újra a Katolikus Egyház Katekizmusát, amely kiadásának immár 20. évfordulóját ünnepli.
    Az említett könyv a katolikus keresztény vallás alapjait tárja elénk, mely az Istenbe vetett hitre épül. Mi is kötelességünknek tartjuk, hogy ebben az évben – a teljesség igénye nélkül – az olvasó elé tárjuk az említett Katekizmus legfontosabb üzeneteit. A feldolgozott témák arra hivatottak, hogy felidézzék bennünk régen elsajátított hittani tudásunkat, illetve, hogy felébresszék a bennünk szunyókáló, gyakran közömbössé vált hitünket.
    A mai szövegként ismert Hiszekegy az ún. Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás, amely az egyházatyák révén 381-ben született. A Credo felépítése szentháromságos és három fő részből áll. Az első rész az Atyaistenben, a második a Fiúistenben, a harmadik a Szentlélekben való hitet tárgyalja. Ezenkívül tizenkét cikkelyre tagolható az apostolok számát jelölve, hitüket jelezve. A Szentlélekről szóló rész az egyházra vonatkozó tanítást is bemutatja.
A Hitvallás első fő részében megvalljuk, hogy hiszek az egy Istenben. Ez a megvallás nem arra vonatkozik, hogy hiszem az Isten létezését, hanem, hogy Valakiben hiszek, olyan valakiben, akire rá bízhatom magam. Isten tehát személy, a világ legfontosabb létezője. Fontos hangsúlyozni, hogy ennek a személyes Istennek a megvallása egyes szám első személyében történik. A közösségi hit tagadása nélkül ugyanis rá kell világítani arra a fontos tényre, hogy ez a hit egyedi és személyes, minden felelősségével és javával együtt.

A Niceai Hitvallás, a Hiszekegy eredeti szövege

    A keresztény hívő (a több istenhittel ellentétben) tehát az egy Istenben való hitet vallja meg. Ő az, akinél nagyobbat, jobbat, szebbet, igazabbat, tökéletesebbet elgondolni sem lehet. Ha pedig valljuk, hogy Isten minden tökéletesség forrása, és hogy Ő maga a Lét, akkor logikai ellentmondás lenne két vagy több Isten létezéséről beszélni. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy ebben az egy Istenben mi az, ami egy, és mi az, ami három, illetve, hogy ez a két valóság milyen kapcsolatban áll egymással?
    A Katolikus Egyház Katekizmusának értelmében Istenben az isteni természet és az isteni lényeg az egy,azokat pedig a három isteni személy: az Atya,a Fiú és a Szentlélek birtokolja. Ez az jelenti, hogy nem három istenről van szó, akik lényegük szerint különbözőek, hanem hogy mind a három személy a teljes léttökéletességet birtokolja. Az üdvtörténetben ez az egység tovább él, azzal, hogy az Atya lesz minden létező forrása, a Fiú megvált, a Szentlélek pedig kiárad a világra.
    Az Istent mindenható Atyának valljuk meg, mert a szerető, gondoskodó Istent látjuk benne. Az „Atya” nélküli megvallás egy távoli, félelmetes Istent tárna elénk, aki nem felel meg a kinyilatkoztatott istenképnek. 
    Isten megvallott mindenhatósága abban mutatkozik meg, hogy bármit képes megtenni, amit csak akar. Ennek kapcsán azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy Isten sosem tesz olyat, ami természetével (jóság, szeretet, igazságosság) ellenkezne.
    A Credoban megvalljuk, hogy a világ nem a véletlen játékának, a mítoszi istenek harcának, nászának vagy az őskáosznak köszönhető valóság, hanem Isten teremtő műve. A Szentírás a semmiből való teremtésről beszél, mely az egy világfeletti, szent és irgalmas Istenhez kapcsolódik. A keresztény ember ebben az Istenben hisz, ennek az Istennek veti alá magát.

Morvai Matild, MA