129. Zöld levél
A TAVI DENEVÉR

    Az idei évtől kezdve a szakértők kiválasztják az év denevérét is, hogy ily módon hívják fel a figyelmet ennek az érdekes állatnak a veszélyeztetettségére, hisz az utóbbi évtizedek alatt denevéreink létszáma egy tizedére esett vissza.
    Az idei év kiválasztottja, a tavi denevér (bőregér) vagy tavi egérfülű-denevér (Myotis dasycneme), Európában nagyon ritka, sőt egész elterjedési területén erősen veszélyeztetett faj. Guelmino János zentai biológus 1991-ben megjelent, Zenta és környékének állatvilága című könyvében nem említi nálunk őshonosnak a tavi denevért, hanem csak a hegyesorrú, a kései, a korai, a szürke hosszúfülű denevért és a törpedenevért. Más források viszont úgy tudják, hogy a bánáti tavak közelében a leggyakoribb. A természetes élőhelyek, ártéri ligeterdők drasztikus csökkenése, a folyószabályozások, valamint a vizek mentén gyakori vegyszeres szúnyogirtás következtében lett olyan ritka és veszélyeztetett.
    Szálláshelyeit, szülőkolóniáit leginkább faodúkban alakítja ki, de eseteként templomtornyokban, padlásokon is rábukkanhatunk egy-egy kolóniájára.
    Mint ahogy neve is mutatja, erősen vízhez kötődő faj. 0,5 és 5 méter közötti magasságban a víz felett repülve vadászik, leggyakrabban szúnyogokat, kérészeket és tegzeseket zsákmányol. A víz közeléből csak ritkán távolodik el. Az emberi fül által hallható legmagasabb hang frekvenciája 24 kHz körül van, a denevérek által kibocsátott ultrahangok meg az emberi fül által hallható frekvenciától jóval magasabbak, 18–120 kHz között változnak. Ezek a hanghullámok visszaverődnek a rovarokról, a denevérek ezt a visszhangot érzékelik füleikkel és így tájolják be zsákmányuk pontos helyét. A simaorrú fajok szájukon, míg a patkósdenevérek az orrlyukaikat körülvevő speciális patkó-szervükön keresztül bocsátják ki a hangokat. Téli és nyári szálláshelyei, valamint a párzóhelyek sokszor messze esnek egymástól, így vándorlásai során akár 150-250 kilométert is megtesz. Vonuláskor a folyókat, patakokat követi, ezért védelme csak ezek megóvásával együtt képzelhető el. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 400 euró.
    A denevérek az egyetlen olyan emlősrend, melynek tagjai aktívan repülnek. Ehhez alkalmazkodva alakult ki speciális szárnyuk, izomzatuk, levegővel telt csontozatuk. Tavasszal a nőstények szülőkolóniákba gyülekeznek. Ezek lehetnek a téli szállás helyén, de sokszor attól több tíz kilométerre is. A kölyköket itt szülik meg, ilyenkor hímeket csak elvétve tűrnek meg. A fiatalok kezdetben éjjel-nappal anyjukba kapaszkodnak, még annak repülése közben is. 6 hetes korukban válnak önállóvá, ekkor kezdenek repülni, és rovart zsákmányolni. A hímek ezalatt szétszórt, laza kolóniákban élnek. A fiatalok kirepülése után megindul a csoportok fellazulása, a nyár végi kóborlások során a kolóniák már sokkal kevésbé állandóak, s innen már egyenes út vezet az őszi párzóhelyek felkereséséhez.
    Az európai denevérek ősszel párzanak. A nyárvégi kóborlások után fokozódik a fajtársak keresésének igénye. A párzóhelyek környékén ilyenkor figyelhető meg a legnagyobb mozgás. A denevérfajok többsége a sikeres párzás után nem termékenyül meg azonnal. A spermiumok a nőstény állat méhében nyugvó stádiumba kerülnek, feji végükkel a méh fala felé fordulnak, valószínűleg a nyálkahártya táplálja őket. A petesejt csak a téli álom után termékenyül meg. Érdekes, hogy a tavaszi ébredés utáni több napos rossz időjárás, táplálékhiány az embrió fejlődését megállíthatja, felfüggesztheti, így a denevérek vemhességi ideje tág időhatárok között mozog, 6–8 hét.
    Mivel télen a rovarok nem – vagy alig – aktívak, hazai denevéreink ez időben kénytelenek nyugalomba vonulni. A téli álom alatt a nyári 38 °C-ról 2–8 °C-ra esik vissza testhőmérsékletük, minimális energiaszükségletüket zsírraktáraikból fedezik. Légzésük sokszor több percig is kimarad. Néhány faj kedveli az ember közelségét. Előfordul, hogy ezek az állatok rovarok után vadászva betévednek szobánkba. Ne féljünk tőlük, gyönyörködjünk röptükben!
    A mai világban a denevér szó hallatán sok embernek a szuperhős Batman (Denevérember) vagy a rettegett Drakula gróf jut eszébe. A denevérek talán titokzatos éjszakai életük, gyors fordulatokkal tarkított röptük miatt alakulhattak képzeletünkben vámpírokká vagy gonoszul a lányok hajába kapaszkodó lényekké.
    Régente melléképületek, istállók bejárata fölé denevért szögeztek kifeszítve, mert a néphiedelem szerint ez megvédi az állatokat a boszorkányoktól, a vérszívó élősködőktől.

Király János
(Forrás részben a Budapesti Denevérvédelmi Csoporttól)