JÁR A TORONYÓRA

    Miért, hát vajon mire való egy óra? Természetesen arra, hogy segítségével az ember időben tájékozódjon.
    Városunkban ez nem mindig így működött, egészen napjainkig és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy már évtizedek óta nem számíthattunk a toronyóra pontosságára.
    Ennek ellenére községünk valamennyi rétege tette a dolgát, reggel kinyitottak az üzletek, az autóbuszok többé kevésbé időben indultak és érkeztek, a gyerekeknek csengettek az iskolában és a mi toronyóránk, a város szimbóluma, egyre csak négy órát mutatott.
    Múltak az évek, és tizenév után, láss csodát, 2010. október tizedikén az adai katolikus templom tornyán ismét működik a toronyóra. Megjavították, felszerelték?

    Erről beszélgettem Szauer Miklós plébános úrral, aki őszinte örömmel tájékoztatott az óra sorsáról.
    – Adán először a hatvanas évek második felében szerelték fel a templomtoronyra az első elektromos órát, egy becsei órásmester építette, karbantartása pedig a kilencvenes évek derekáig Antal István – Csiki, adai szakember kezét dicséri.
    Sajnos, miután megszűnt a szerkezet karbantartása, az óra működése is meseszerűvé vált, olyan hol volt, hol nem volt…. Mígnem egyszer teljesen beadta a derekát és a toronyóra véglegesen elromlott. Többször került ez a probléma szóba ilyen olyan fórumokon, de a megoldás csak napjainkban kristályosodott ki.
    Községünk egyik köztiszteletben álló vállalkozója, Adankó Nándor, természetesen többedmagával „visszaadta” községünk szimbólumát. Az ötletből mindössze pár hónap alatt valóság lett és városunkban helyrezökkent az idő. Nándor megkereste ismerőseit, hogy anyagilag támogassák ezt a nemes cselekedetet és hál’ Istennek, köszönet a jóakaratú és igényes polgároknak, sikerült.
    – Talán harminc-negyven polgár vett részt ebben a közérdekű akciónkban, ahol mi halandó lakosok képzeletbeli szenteltvizet hintettünk községünk e szimbolikus méltóságára a toronyórára, hogy működjön és számolja tovább a megállíthatatlan időt.
    A munkálatok nem kis energiát, odaadást és pénzt igényeltek, talán itt, de semmiképpen nem utolsó sorban említem meg a szakembereket, a mestereket, akik az ötletet és a szándékot valóra váltották. Ami még értékesebbé teszi ezt az akciót ők is helybeliek – Vén Mihály és Bogdán János. Elmondták, hogy nagyon nehéz feladatra vállalkoztak, de megérte. Miután feltérképezték a helyzetet, elkezdődhettek az előkészületek, megjavították a még javíthatót, de az óra központi hajtóművét teljes egészében ki kellett cserélni. Magyarországról szerezték be az európai mércéknek és minőségnek megfelelő hajtóművet, amire öt év jótállást vállaltak. A munkálatok több hetet vettek igénybe mivel elég áldatlan környezetben és körülmények között kellett dolgozniuk ezzel a mintegy 25 kg-os szerkentyűvel.
    – A munkálatok még napjainkban is folynak, mivel az óriás nem csak az időt fogja mutatni, hanem ütnie kell a negyed, fél, háromnegyed és az egész órákat is. Sorolhatnám még a lehetőségeket, amik a felszerelt hajtómű tartozékai – automatikus harangozás beállítás, harangjátékok stb. – mesélték a szakik, akik életüket is kockára téve toronymagasban tették a dolgukat. Kezük munkáját dicsérve ismét központi helyet kapott városunk egyik nemzedékeket átölelő történelmi tanúja – a toronyóra, és minden valószínűség szerint unokáink is vigyáznak majd rá.
    Engedjék meg, hogy minden adományozónak szívből megköszönjem önzetlen hozzájárulását, de ezzel még nincs vége, hiszen hiányzik még a „happy and”, azaz javításra szorulnak a harangok és természetesen maga a templomunk is. Mindent a maga idejében – hiszen:
    Mint megannyiszor, most is bebizonyosodott, hogy a pozitív célért való összefogást mindig siker koronázza!

Sáfrány Ágnes