58. ZÖLD LEVÉL

    Március 20-án megérkeztek Adára a gólyák, miközben több vándormadarunk, mint a pacsirta, a barázdabillegető jóval megelőzte őket. Ebben az időszakban az adai réten Tóth László és Gergely József ornitológusok (madárkutatók) szabadon engedtek egy frissen meggyűrűzött fehér gólyát, amely a tél folyamán harmadmagával Tóth László gondozásában épült fel sérüléséből. Reméljük, az Afrikából megérkezett fajtatársai közül talál majd magának párt, és sikerrel szaporítani fogja gólyaállományunkat.
    Egy gondos gólyás gazda, Vreckó Sándor, az adai Harmadik (Ady Endre) utcából – kinek házánál egy akácfa koronájában talán már száz éve fészkelnek és költenek a gólyák, segítségünket kérte a megtépázott gólyafészek tatarozásához. A gazda saját traktorával elhozta a kábeltévések hosszú létráját, és Tóth László közreműködésével, új fészekanyaggal látta el és megigazította a gólyafészket, miközben én fényképeztem őket. Azt várjuk, hogy a gólyapár majd sok kisgólyával hálálja meg ezt a gondoskodását.
    Több gólyás-gazdával beszélgetve az az ötlet érlelődött meg bennünk, hogy Ada és Mohol területén az idén majd oklevéllel köszönjük meg a legtöbb fiókát felnevelő gólyacsalád házigazdájának féltő gondosságát és sikerét. Április elején a fecskék is megérkeztek, és a fülemüle csodálatos éneke is felhangzott a bokrosokból.
    A tavasz másik adai öröme a kedvező mértékben elszaporodott és városlakóvá vált feketerigók (crni kos -- Turdus merula) zengő koratavaszi éneke, amit szüntelenül hallani lehetett Ada központjában, de a külterületeken is. Az emberek fel is figyeltek a magas fák csúcsáról terjedő énekhangra, és kivétel nélkül öröm töltötte meg a szívüket. Most már itt e szép madarak költési ideje, aki csak teheti, óvja a kék színű tojásokkal teli fészkeket, hisz az elkövetkező években még sok örömünk telhet e hasznos madarakban.
    Március utolsó napján, Magyarkanizsán, az ottani Tisza-klub szervezésében, tanácskozást tartott a Duna vízgyűjtő területének védelmével foglalkozó területi bizottság, és a belgrádi mr. Mirjana Bartula, valamint a szabadkai Nataša Đereg okl. mérnök előadásában sok okos, szívderítő dolgot hallottunk a honi vizeink tisztaságának megóvásában ránk váró feladatokról. Most fel is írom Szerbia és az EU megfelelő szerveivel egyeztetett határidős feladatokat:
    2003. decembere – a nemzeti és körzeti jogszabály-alkotást összhangba kellett hozni a védelem céljaival,
    2004. decembere – a gazdasági hatások elemzésével ellátott, vízszennyezést kiküszöbölő tanulmányok kidolgozása,
    2006. decembere – a vizek karbantartását szolgáló megfigyelési (monitoring) programok alkalmazása,
    2008. decembere – a folyómedrek és környékük kezelésére, gondozására szolgáló tervek közzététele,
    2009. decembere – a folyók és folyómedrek kezelésére, gondozására szolgáló program kihirdetése.
    2015. decembere – a vizek „jó állapotának” elérése.
    Környékünkön a megvédésre szoruló és jó állapotba kerülő vizek közé tartozik maga a Tisza, aztán az Aranka, az adai Bara és a Csanalas medre.
    E programok teljesítése nélkül nincs Európai Unió, a megvalósítás fontos eleme pedig a nyilvánosság bekapcsolódása, amibe mindannyian, az olvasókkal együtt, beletartozunk!

Király János