A Cseh Károly Általános Iskola oldala
Gondolatok a költészetről...
Rác Nóra 8. d
Sose hittem, hogy egy vers elolvasása után jöhet egy olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, és hirtelen megváltozik minden - mint amikor az ember szerelmes lesz.
Bálint Boglárka 7. b
Szeretem a verselemzéseket, mert megvilágosítják a költő gondolatait, és felidézik az enyéimet is.
Gyarmat Klaudia 5. e
Számomra a költészet a világ hét csodája közé tartozik.
Nagybali Tamara 8. f
Aki a versek előadását választja, az nagy felelősséget vállal magára, mert akkora elmék, művészek, költők gondolatait, csak kellő átéléssel lehet a nagyközönség elé tárni.
Hanák Dianna 8. e
A költészet egy fehér galamb, amely lélekről lélekre száll.
Berkes Alexandra 5. e
A versek az én érzelmeimet is meg tudják fogalmazni, úgy ahogy én sohasem.
Bodó Edit 8. osztály (Törökfalu)
A költészet élt, él és élni fog. Az elmondhatatlan általa mindig elmondható lesz.
Csehák Mirella 7. b
Talán ha az emberek több időt fordítanának a költészet megismerésére, nem tűnne számukra idegennek az a világ, és lelkileg sem lennének olyan szegények. A költészet számomra felfrissülést jelent, amely segít az élet nehézségeit legyőzni.
Vámos Vivien 6. b
Nem kell kitűnő tanulónak lenni, hogy megértsük, miről szól a vers.
Fenyvesi Henrietta 6. c
De jó lenne, ha az emberek betartanák a költők szavát, és akkor talán jobb világunk lenne!
Horvát Stella 8. c
Egy vers akkor értékes, és akkor értjük meg a mondanivalóját, ha látjuk, ami benne van. Ha át tudjuk törni a határokat, és érezzük, amit a költő érezhetett.
Raffai Anikó 8. d
Ezekben a költeményekben nem a külső harc, hanem az emberek lelki, belső vívódásai, valamint a hazavágyás érzése, a haza iránti szeretet az, ami mélyen meg tud hatni.
László Dóra 8. d
Véleményem szerint a versek lényege, hogy megtaláljuk önmagunkat. Egyedül kell rájönnünk, mit is üzen az író nekünk. Mindenkinek mást, a sorok közt rejtőzik el valami. Ez a valami, amit keresünk, saját magunk.
Boros Brigitta 5. d
Azért szeretem a verseket, mert gazdagítják a szókincsemet, és sok kérdésre megtalálom a választ bennük.
A József Attila–centenárium rajz- és szavalóverseny díjazott adai tanulói
Elöl: Bartók Helga, Szűgyi Miklós, Kovács Tibor, Bárány Dóra, Gulyás Márta; hátul: Ahác Andrea, Nagybali Tamara; hiányzik: Firic Tihamér (Törökfalu)
Szűgyi Miklós 7. osztály; József Attila: Mama (illusztráció)
A József Attila – centenáriumi rajzverseny első helyezettje Tanára: Vrábel Rozália
Munkában az iskola oldalának szerkesztő bizottsága
A költészet
A költészet csodás dolog,
szeretik a kicsik, a nagyok.
Minden ember szívében él,
Ott motoszkál, kincset ér.
A költészet a napsugár,
a szívünkben ki-be jár.
A verset érteni, érezni kell,
de ahhoz, hogy megérezd, érzelem kell.
Olvass mesét, szavalj verset!
Szeresd a költészetet!
Ez a menny, a végtelen,
mely veled van egy életen.
Kocsis Annabella 8. u
Bognár Boglárka:
A vers
A költők sok verset írtak,
de egy dolog vitathatatlan,
hogy a vers halhatatlan!
A félhold
A sötétségnek csillagos birodalmán,
uralkodik a nagy sárkány.
Elküldte rabszolgáját,
mondja meg a csillagoknak,
süssenek neki valamit.
A csillagok megijedtek,
máris nekiláttak
Gyúrták a tésztát.
Nagyot, kereket, fényeset és édeset.
A Nap sütötte ki.
A tészta hatalmas volt,
Fényes, kerek és édes,
De forró, mint a tűz!
Eljött személyesen a nagy sárkány.
Beleharapott a mézédes süteménybe.
Leharapta a felét.
Jól megsütötte a nyelvét!
Elment onnan az ebadta,
a csillagokat otthagyta.
Ma is van, akkor is volt,
így született meg a félhold.
Hugyik Rózsa 4. e
Csoki
Kívül kemény és sötét…
Félelmet keltene,
ha nem tudnám mi az.
Beleharapok, érzem édes ízét
Ahogy az ínyemen olvad szét,
Lassan, lassan falatozom
Az összest bemajszolom,
S a végén rémülten pillantok a tálba,
Hát ennek is vége mára!
Hebők Emese 8.e.
Mit jelent számomra a költészet?
A költészet kifejezési eszköze a nyelv. Az objektív valóság tükrözésének sajátos formája, a környezetnek a költő egyéniségére tett hatását érzékelteti. Jellemzője a költő érzelemvilágának gazdagsága, az átérzés mélysége és őszintesége. Néha elválaszthatatlan a zenétől.
"Mit érdekelne engem a költészet maga?" -írja József Attila ARS POETICA című alkotásában.
Engem sem érdekel a "technikai" része, azaz amikor az iskolában külön elemezzük, taglaljuk mondanivalóját. Véleményem szerint a versek lényege, hogy megtaláljuk önmagunkat. Egyedül kell rájönnünk, mit is üzen az író nekünk. Mindenkinek mást, a sorok közt rejtőzik el valami. Ez az, amit keresünk, saját magunk. Egy vers egyéni elemzésekor nem a szövegben rejtőző hasonlatokat és megszemélyesítéseket kell meglelnünk, hanem az egyéniségünket. Az az érdekes, amikor ugyanarról a költeményről mindenki másra asszociál egyéni életéből kifolyólag.
Én is megtaláltam azt a műfaját a költészetnek, ami segít kifejezni érzéseimet. A szavalással úgy mondhatom el, azt, ami fáj, hogy közben nem bántok meg vele senkit. A költemény nem kötelez senkit a szó szerinti értelmezésre. Érzékelteti a közlendőmet, de a sorok takarnak egy másik igazságot, amit csak az ért meg, aki olyan világban él, mint én, vagy akinek célzom az állításokat.
A versek tele vannak érzésekkel, indulatokkal, szomorúsággal, örömmel, élményekkel és tanulsággal. Mindig megtalálhatjuk a hangulatunkhoz illő strófákat. Ha nem lenne költészet, ebben a rohanó világban, eltűnne a kommunikációnak ez a fajtája. Nem lenne az a csodálatos érzés, katarzis, ami a szívünket megmozgatja, még ha néhány percre is. A líra feltölt bennünket egy időre, hogy utána jobban bírjuk a mindennapok megpróbáltatásait.
László Dóra 8. d
Eljött a tavasz
Köszöntelek téged kikelet,
Mily szép, mikor ébred a természet.
Virágba borult a mező,
Friss fűtől illatozik a legelő.
Megjöttek a vándormadarak,
S nálunk újból fészket raktak.
Vidám hangjuk messze száll,
Tőlük hangos a határ.
Tavaszi lágy szellő fújdogál,
Békesen legelészik a nyáj.
Pici bogarak szorgosan dolgoznak,
Velünk együtt örülnek a tavasznak.
A vacogó hideget fölváltotta a meleg,
Sétálni indul most felnőtt és gyerek.
Eljött a tavasz! Kiáltjuk.
Nem tagadjuk, már nagyon vártuk.
Szőcs Arnold 7. b.
Gyermekkor
Süt a nap s szép a táj,
Gyermekkorom hangja fülembe száll:
Zavarócska! Jaj de jó!
Megfogtalak, te vagy a fogó!
Duna, hinta, palinta,
Este van már nyolc óra.
Drága anyám ágyba szed.
Aludj szépen, kedvesem!
Másnap reggel hat óra,
Apa már a padlón van.
Papa, gyere játszani!
Hagyjad apát aludni!
Anya délben a konyhában,
Tesvérem az iskolában.
Ebédidő! Jaj de jó!
Korgó gyomromnak ez a legszebb szó.
Gyere, Viki, konyháslány leszek!
Hagyjál már, én nem vagyok gyerek!
Gonosz vagy, te nagy csacsi!
Hagyjál már, te kis csucsis!
Apa megint ágyba szed.
Ne kelj korán, kis gyermekem!
Hiába ez nem jön be,
apa korán talpon lesz!
Tóth Dorottya 7.d.
Szerkesztőbizottság: Koós Krisztián, Csuvik Gábor, Adankó Tamás, Bajúsz Péter
Tanárok: Raffai Klára, Göblös Péter
Az illusztráció Prokop Ágnes munkája