FEJEN ÁLLVA IS VÉGIGSÉTÁLNA A PARKON!
Elismerem, a cím egy kis túlzás, de azokból a beszámolókból ítélve, amelyeket nekem ezen a nyáron Teleki György barátom a fürdõ bejáratánál napról-napra mondott, úgy érzem, nem volna lehetetlen. Csak visszatérnének azok a régi szép idõk! Amikor még ereje teljében volt, és a birkózói edzettség, a fiatalosság, a kitartás és a vállalkozó kedv a messzi Németországban bontakoztatta ki tehetségét.
Majdnem negyven évet kell visszaröppennünk az idõben, amikor még mindketten gyermekek voltunk az adai Gunarasban, és amikor még az önfolyó artézi kút sárga vizét ittuk és Apró Imre pék kenyerét ettük.
Részletek Teleki György akrobatikus mutatványaiból
Gondolom, Gyurka is egyetért velem, habár késõbb õ ezekbõl az „áldásokból” nem részesült, mert több mint harminc éve ezer meg ezer kilométerek választanak el bennünket egymástól. Õ ugyanis Németországban él, és csak nyaranta látogat haza, itt élõ hozzátartozóihoz. Akiket nagyon szeret, és akikhez nagyon vonzódik. Testvérét, Lacit említi, akivel mindketten hírneves adai birkózók voltak, de aztán a sors mindkettõjüket a távolba vezényelte.
Az idén nyáron feleségével, a német Elfridével itthon volt, és a mindannyiunk által ismert Tucakov Milénél lakott, mert az õ felesége Gyurka leánytestvére. Különben az öt testvér közül õ a legidõsebb, amint mondja, mindannyijukat egyformán szereti, és nyaranta, amikor csak itthon vannak, élvezi a nagy-nagy rokonság, sógorok, unokaöccsök, -húgocskák, valamint az õ gyermekeiknek szeretetét.
Az adai bazénban töltött napos délelõttökön elmesélte egész életét, és a sok-sok hazalátogató külföldön élõ honfitársuk sorában az õ élete is megérdemli figyelmünket.
- Az adai Gunaras városrészben születtem 1932-ben, Az öt testvér között én voltam a legidõsebb – mondja magáról Gyurka. A testvéreim Piroska, Veronka, László és Lajos. 1948-ban Zentára kerültem, ahol autómechanikus tanonc voltam, és rendszeresen birkóztam.
Elsõ birkózó mesterem azonban az adai Mészáros Sándor, egykori városelnökünk (szintén birkózó) volt, aki az elsõ birkózói hidat mutatta meg nekem. Zenta elsõ csapatában birkóztam Ladóckival, Szûccsel, Speklával, Pece Zoltánnal és a Vukov testvérekkel és a nemzeti birkózócsapat tagja lettem.
1956-ban a jugoszláv válogatottal kijutottam Olaszországba, Velencébe, egy évre rá, 1957-ben pedig Németországba, ahol folytattam a birkózástm és 1958-ban második lettem a Bajor bajnokságon.
- A munkám a Kugel Müller golyóscsapágy-gyárban volt, ahol megismerkedtem egy artistával és rábeszélt, hogy legyek én is artista. Csakhamar föllépések követték egymást, és 3 COINS néven rendkívül sok helyen fölléptünk. Különlegességnek számított a fejen való ugrálás és a karikás mutatvány. Háromszor voltam Németország amatõr akrobata bajnoka – szóló számmal!
- A cirkuszi munka során, 1959-ben ismertem meg egy kiváló német hölgyet, Elfridét, akit a következõ évben már elvettem, és azóta is a feleségem. Egy olyan feleség, aki nagyon megértõ asszony, szereti az én családomat, és soha sem tette szóvá azt a nem elhanyagolandó segítséget, amit az itteni rokonoknak nyújtottunk márkában, késõbb meg euróban vagy valami másban. Van egy fiunk, Alexander, aki Németországban él, nõs, kisfiuk Aljosa.
- Érdekességnek számít, hogy akár a feleségemet és adai unokahúgocskámat, fiam anyósát is Elfridének hívják, apósom pedig Georg, azaz György, mint én, és egy dátumra, április 14-ére esik a születésnapunk. Rückersdorfban élünk, nyugdíjasok vagyunk. A kert, az unoka, meg fúrás-faragás, valamint az ottani teniszpálya tiszteletdíjas karbantartása tölti ki az idõmet. Van egy építészmérnök barátom, vele együtt kertészkedünk, cserepes virágokkal. Narancs és citromfánk is van. Minden vasárnap templomba megyünk. Szeretem a komoly zenét, kedvencem a három tenor Placido Domingo, Hose Carreras és Pavarotti. Bejártuk egész Európát, de különösképp emlékezetemben maradt Törökország, Lengyelország és Szlovákia.
Idei nyaralás az adai üdülõközpontban: Teleki Elfride, Teleki György,
Bajnár Lea, Varga Laura és Varga Zsolt
- A család, Ada, a Tisza part, a gunarasi Halász József utca 28-as szülõház, a gyerekkori barátok, Kovács János, József és Alajos, Patus Nándor mindvégig kiemelt helyen állnak gondolataimban. Gyakran jártunk haza szüleinkhez, testvéreinkhez, a sógorokhoz, családjaikhoz. Õk is jöttek hozzánk, vagy a régi szép Jugoszláviában együtt utaztunk az én autómon nyaralni a tengerpartra. Azt gondolom, a rokonok és a gyerekeik is szeretnek bennünket.
Frau Elfride, azaz Elfride asszony már németül mondott magáról néhány szót, amibõl kitûnt családcentrikussága és irodalomszeretete. Mindig valamilyen könyvet olvas, ismeri a trendeket a német és a világirodalomban, sõt maga is írogat. Asztalfiókjában az élet és a bejárt tájak szépségeirõl szóló versekkel teleírt füzetek rejtõznek, és innen adódott, hogy a termetes fûzfatörzsbõl kialakított fürdõmedencei pulpituson lévõ emlékkönyvben, az egyik délelõttön az õ német nyelvû verses-bejegyzése is megjelent, ami szabad fordításban, magyarul így hangzik:
Szabadidõ-park, kicsinek és nagynak
Szórakozást, élvezetet kínál.
Olcsó kirándulás, nyaralás,
Úszás, játékok, nagy falatozás,
Majd a fûben ernyeszted lustán izmaid.
Különleges fák árnyéka borul reád,
Rózsák illatoznak, ott szökõkút fakad,
A gyermekek kis állatkertben sikongnak
Felnõttek kõzetgyûjteményen ámulnak,
de hol?
Ada városában, a szõke Tisza mentén,
Aki csak ismeri, ide vissza-visszatér,
A jövõ nyáron is itt fogad majd
a kedves köszöntés!
