broj 204. szám

    "Virágországból való szeretteim között van a napraforgó is. Mindig kedves volt szememnek, lelkemnek, mióta csak ismerem. Gyermekkoromban sokszor megálltam előtte és fölnéztem rája: – Milyen szép vagy te nagy sárga virág! Fordítsd én felém is az arcodat, mert én is szeretlek téged! Szerelmes legénykoromban meg emlékszem rá, hogy rászőttem egy versemet is. A vers egy Vilma nevű szőke kedvességről szólott és ez volt az eleje:
    Akár így fordulsz, akár úgy fordulsz
    szeretlek nézni, nézni,
    Mint napra forgó fényes szerelmét
    Napestig nézi, nézi.
    Szó volt aztán a versben arról is, hogy a napraforgó elhervad végre a sóvárgásban, de mégis boldogabb, mint én, mert akit szeret, mindennap látja."

Fotó: Király János