Nyelvi figyelő
MIÉRT AVULNAK EL EGYES SZAVAK?

    Egy-egy nyelv szókészlete folyton változik: Új szavakkal gyarapodik, elavultakkal pedig fogy. A fogyás általában nem olyan mérvű, mint a gyarapodás, ezért a szóállomány inkább növekszik, mint csökken. Az új szavak megjelenése és elterjedése egyébként is szembetűnőbb, mint a régiek elavulása, eltűnése, Úgyhogy még akkor is a szókészlet gyarapodását véljük látni, ha ténylegesen nem is került rá sor.
    A szavak elavulása leginkább fokozatosan történik, a mai nyelvhasználatban szükségtelenné váló szavak előbb szokványos voltukat, mindennapiságukat veszítik el, választékos stílusminősítést kapnak, különleges esetekben használjuk őket. A következő stádiumban régies stílusúnak minősül a szó, némi patinát vélünk rajta felfedezni, ódon hangulatot lehet vele felidézni. Amikor már ezt az állapotot is meghaladja a szó, akkor válik elavulttá, merül feledésbe. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ennek a folyamatnak a végbemenése nem szükségszerű, tehát a választékos szóból nem mindig lesz régies, és a régies szónak sem kell feltétlenül elavulnia idővel. Egy-egy szó tartósan is megmaradhat valamelyik stádiumban, ha a beszélőknek stiláris vagy más szempontból szükségük van rá.
    Némely esetben csupán viszonylagos az elavulás, a szó kihull a köznyelvből, némelyik nyelvjárásban viszont megmarad. Így járt például a tojást jelentő mony szavunk is, a szitakötőre vonatkozó acsa, az állatok hímjére utaló zele, a 'sógor' értelmű rér stb. A mony szót használják Göcsejben, Keszthely vidékén, Somogy megyében stb. Ennek a szónak a származékai is el vannak terjedve. A 'tojós' értelemben használt monyas szót ismerik a Dunántúlon, Brassó környékén, a 'tojóz' jelentésű megmonyaz ige Veszprém megyében és a Dunántúl más részein is használatos, Vas és Baranya megyében viszont monyász változatban fordul elő. Csíkban, a Székelyföldön és a Brassó melletti Hétfaluban él a monyasodik ige, amely azt jelenti, hogy tojni kezd a tyúk, tojóssá válik. A szitakötőnek acsa neve fennmaradt Nagyszalontán és Hajdúszoboszlón, Nagykőrösön pedig acsátnak mondják a szóban forgó rovart. A zele főnevet Szlavóniában, Kórógyon és környékén használják, gácsérra, azaz a kacsa hímjére utalnak vele. A rér szintén szlavóniai tájszó. A gyerekek a századfordulón rérömnek hívták nénjük férjét, valamint anyjuk testvérének a férjét.
    Sok szónak a teljes elavulás a sorsa. Ilyen a venerék, a bagazia, az alit, a jonh stb. A veneréket ma az ital szó helyettesíti, a bagazia fényezett vászon neve volt annak idején, az alít ige jelentése 'vél, gondol, sejt' volt, a jonh belső részekre, belekre, szívre vonatkozott, amíg használták.
    Annak, hogy egy szó elavulttá váljon, többféle oka is lehet. Objektív jellegű oknak számit a szó által jelölt fogalom megszűnése vagy módosulása. Manapság például nem használunk nyíltartót, tehát a puzdra szó is fölöslegessé vált; már régóta nincsen forgalomban a peták és a dutka nevű pénz, nem csoda, hogy nem ismerjük ezeket a szavakat; a hadseregben szakképzett orvosok gondoskodnak a katonák egészségéről, nem pedig sebészi teendőket is ellátó tábori borbélyok, ezért a felcser szó használata fölöslegessé vált.
    A szubjektív okok közül fontos szerepe van a divatnak a szavak megmaradásában vagy elavulásában. Egyes szavak kedveltebbek a beszélők körében, mint mások. Az utóbbiak közül van, amelyik elavul. Ezért szorul ki a köznyelvből az ángy (helyette sógornőt vagy nagynénit mondunk), az édeleg (amelynek 'enyeleg, bájolog' a jelentése), a 'titkár' értelmű titoknok, az állam szót megelőző álladalom, a nyugtát jelentő nyugtatvány, és így tovább.

Dr. Molnár Csikós László